Ma végérvényesen beköszöntött a tél. Reggelre minden hófehérbe öltözött. Ez a kép fogadott a szobából, azaz Zsigmond szobájából.
Amikor Bé kiment, hogy letakarítsa a havat az autóról, nyitva hagyta az ajtót és beszökött az az igazán tiszta hóillat és hideg, amit havas hegyekben érez az ember és amitől úgy érzi, tisztul a tüdeje. Összekeveredett a benti finom meleg levelgővel és félig kabátban kicsit olyan érzésem volt, mintha épp síeléshez készülődnénk, már indultam volna a bakancsért. Az úton sikerült elkerülnünk egy szokatlanul nagy dugót, amit az iskolabuszoknak nem, így a szokásos iskolakezdéskor még csak az osztály fele csücsült az asztalánál. Jó volt látni visszafelé, mikor szembe jöttek a sárga buszok, hogy nem mi vagyunk az utolsók. Sajnos a fehérség nem tartott nagyon sokáig, de örömmel láttam, hogy kedvenc házam is dekorációt cserélt, eltűntek a nagy naracssárga sütőtökök és alkalomhoz illő díszt kapott az ajtó és Mikulásvirágot a kőcserepek.
Most aztán jöhet a hiánypótlás és végre feltehetem a múlt héten fotózott és főzött dolgokat, amihez eddig egy szombati esemény miatt nem jutottam hozzá. Talán majd erről is teszek fel pár képet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése