Mandulás pulykafasírt és tejszínes-vörösboros krumpli

Többen kérték, hogy ezt a receptet feltétlenül tegyem fel. Az összeállítás O. barátnémtól származik, aki rendkívül finoman készíti és képes akár 30-40 fős társaságnak is több fogásos, esztétikailag is tökéletesen megtervezett állófogadást adni. Ilyenkor rendszerint 3 rudat csinál. Minden tálalóedény szigorúan passzol egymáshoz illetve a teríték többi részéhez, így harmonizál a gyertyatartó a poharakkal, szalvétával, de még a teához adott tejkiöntővel is.

Nagyon szeretek nála enni, ennél jobban talán azt szeretem, ha közösen készülődünk egy-egy ilyen vendégségre. Az őszi-télieknél csak ráadás az édesapja által készített kandalló megrakása és a tűz duruzsolása. De lélekmelengetőek az ad hoc szerveződő szombati reggelijeink is, ami úgy kezdődik, hogy megbeszélünk egy közös piacozást és hogy majd keressük egymást, ha felébredtünk. Telefon, álmos hang a végén (merthát mikor aludjon az ember lánya végre sokat, ha nem szombaton): nincs kedved átugrani előtt egy gyors reggelire? Hogyaviharbanelenne - így a válasz és már robogok is felfelé a Kissvábhegyen. Sosem mulasztom el megnézni a védett fát a Ráth György utca és Roskovics sarkán álló telken. Nem telik 15-20 percbe, mire felérek, addigra a megterített asztal a teraszon vár, rajta a teáskészlettel passzoló teasapka várja, hogy belekerüljön a melegen tartandó kanna. Pirítós vajjal, házi lekvárral, sajt kis paradicsommal, juhtúró, müzli Cserpes joghurttal, minden, mi csak egy szombat reggeli elinduláshoz kellhet.

Nagyon várom a tavaszt. Meg az ilyen reggeliket is.

A fasírt kísérője az előző posztban említet aranysrga cékla volt, de sütöttem rendeset is (jó sokat), részint a színek összehangolása részint további felhasználás végett.

Hozzávalók:

Fasírthoz

60 dkg darált pulykamellfilé (működik nyesedékből is)

20 dkg darált mandula

2 tojás

1 szikkadt zsemle

1 dl forró tej

1 vöröshagyma felkockázva

só, bors

vaj a forma kenéséhez

Krumplihoz

1 kg krumpli meghámozva

kb. 1,5-2 dl tejszín

1 dl vörösbor

só, bors

szerecsendió

1. A forró tejbe áztatjuk a zsemlét, majd egy nagy tálban összekeverjük a pulykát a tojásokkal, a kinyomkodott zsemlével, a hagymával, sóval és borssal, valamint a fele mandulával.

2. Kivajazunk egy őzgerincformát és a mandula másik felét beleszórjuk. Megforgatjuk, hogy mindenhova jusson belőle, legcélszerűbb ezt a husis edényfelett végezni, a felesleget úgyis összedolgozzuk vele.

3. Jól gyúrjuk össze a masszát és simítsuk az őzgerincformába, majd előmelegített 220 fokos sütőben alufólia alatt süssük 35-40 percig, majd levéve a fóliát kissé szárítsuk fel a levét. Ez még kb. 10 perc. Hústűvel végezzünk próbát, megsült-e.

4. Egy sütőedényt vajazzunk ki és kezdjük el vékonyab szeletelni bele a krumplit, minden réteget sózzunk és szórjunk meg szerecsendióval. Két-három rétegenként öntsük nyakon tejszínnel és a végén a vörösborral. Nem kell, hogy álljon a lében, inkább csak 2/3-áig fedje be. Végén borsozzuk is és alufóliával lefedve kb. 1 órát süssük. Érdemes a fóliát levéve még rápirítani kicsit, hogy a teteje ropogós legyen, az alja meg krémes maradjon.

megjegyzések:

1. a pulyka finom hidegen szelve, de újra is melegíthető, akár szeletenként óvatosan átfogatva egy serpenyőn, vagy volt már rásze nálunk téli raclette vacsinak is, pácolt husi helyett ezt pakoltuk a tetejére és finom olvasztott sajtok társaságában végezte a megmaradt pulykafasírt

2. ha hámozott mandulát használunk, világos fasírtot kapunk, én jobb szeretem a hámozatlant a rusztikus hatás miatt

3. itt most sült céklával ettük, ezt is nagyobb mennyiségben sütöttem, hiszen ugyanannyi idő alatt sül meg 5 is , mint 10, és sokféleképpen használható utána

Aranysárga cékla

Egy újabb bizonyítéka naphiányomnak. Régóta csábított a zöldségesnél a golden beet névre hallgató aranysárga cékla. Még ősszel olvastam, hogy Beatbull aranysárga céklára vadászik, gondoltam majd elkészítem és megírom neki. Ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy ha megterem a bordó cékla Magyrországon, miért nem termesztenek sárgát is? Az íze nagyon hasonló, talán egy gondolattal enyhébb. Viszont nem színezi sárgára az ember kezét, és amint a lenti képen is látható, saját csíkját sem festi meg, így szép koncentrikus körök díszítik több, mint egyórás sütés után is. Magas a kálium, folsav és A vitamin tartalma. Akár főzve, akár sütve rengetegféleképpen használható. Lehet saláta, köret, vagy éppen leves. Még biztos készítek belőle mást is, míg szezonja van.

Hozzávalók:

aranysárga cékla

és tényleg semmi más

1. A megmosott céklákat egészben alufóliába csomagolom és 180-200 fokos sütőben egy órát sütöm (ezalatt megpuhulnak a kb. 5 cm átmérőjű fejek). Ha nagyobb céklával van dolgunk, ellenőrizzük egy óra után az állagát és süssük tovább, ha szükséges. Tiszta, édeskés ízhatás az eredmény.

megjegyzés: kísérletképpen sütöttem minden ízesítő nélkül, mert része volt egy többösszetevőjű vacsorának (recept jön hamarosan), bátran próbálkozhatunk az ízesítéssel: tegyünk sót, borsot az alufóliában csücsülő céklákra, locsoljuk meg olívaolajjal és balzsamecettel. Ha szép, vékony héjú bébicéklát kapunk (lehet rendes cékla) meg sem kell pucolni utána, egyből ehető. Ha jól emlékszem Jamienek van ilyen körete (minden szakácskönyvem a óceán túloldalán vár rám, így most nem tudom felidézni, hol láttam.)

Ananász ladik

Feltehetően a naphiány okozza, hogy egyre több sárga színű ételt készítek. Ma kivételesen szikrázó napsütés van, amúgy borongós, hideg és csúszós-havas napjaink voltak. Egy érett ananász sokat lendít a napon, akár reggel esszük, vagy tízóraira, akár egy vacsora után levezésképpen.

Nincs receptje. A kiválasztás szempontjairól már írtam itt, azóta sem találkoztam savanyú, éretlen példánnyal. Ha csak nyersen falatozzuk, akkor hosszában szeleteljük fel az ananászt, majd cikkekre vágjuk (szintén hosszában), így kapjuk meg a ladikokat. Ezután a héja mentén óvatosan végigszeljük, majd felszeleteljük és a szeleteket (kockákat?) ide-oda tologatjuk. Így lesz végül cakkos a ladikunk. Zsigmond odavan érte.

VKF! XXXI. - Hortobágyi retró

Bár túl van a harmadik x-en, nekem a legelső, amin részt veszek. Sokáig nagy talány volt, mit is takarhat a VKF! (Vigyázz, kész, főzz!), most én is rátaláltam a kiírásra. Aki nem hallott még róla, a VKF!-et minden hónapban más gasztroblogger hirdeti meg, egymásnak adva a stafétabotot, és az adott témában tesz fel minden résztvevő receptet. A mostani kiírás: Újrahasznosítva, színesen, tarkán. Mindig nagy kihívás maradékból kihozni valami egészen mást, vagy csak újra tálalhatóvá tenni. Én kifejezetten nem szeretek valamit napokig enni, sokszor már másnap sem igazán van hozzá kedves, kidobni nem akarom, így jön az agyalás. Kíváncsian várom a többiek alkotásait.

Azt gondolhatnánk, tradícionális magyar étel, már a századfordulón is az étlapon volt. Nos, tévedés, a hortobágyi húsos palacsinta tulajdonképpen a Kádár-rendszer szüleménye, 1958-ban készítették először a brüsszeli világkiállításra. Meglehetősen laktató étel, viszont mintájára remek töltött palacsinták készülhetnek sós hozzávalókból, például spenótos-ricottás, gombás-tejszínes, vagy maradék (szigorúan házi készítésú) édes-savanyú mártásos rizses töltelékkel. Kész is a vacsora.

Nekem most csirkepörköltem maradt egy kis igazi, magyaros, fokhagymás-ecetes uborkasalátával. Nagyon szeretem a tavaszi tekercset, de nem a tenyérnyi változatot, hanem a ropogósra sült, vékonyka tekercseket. Gondoltam, a vékony rétestésztába tekert pörköltös töltelék könnyebb lesz, mint a palacsintás változat. Beigazolódott. Mellé az uborkasali is új ruhát öltött. A réteslapbaburkoláshoz fázisfotókat készítettem. Íme:

Hozzávalók:

csirkepörkölt

tejföl

réteslap (nagyarasznyi négyzetre vagy téglalap alakúra vágva)

olaj a sütéshez

uborkasaláta

sűrű joghurt

kapor

só, bors

1. A pörköltet robotgépben pépesítjük és tejföllel lazítjuk. Sózzuk, borsozzuk, ha szükséges.

2. Egy kb. arasznyi oldalú négyzetre átlósan, az egyik csúcsához közel ujjnyi pörköltpépet rendezünk el, ráhajtjuk a hozzá közel eső csücsköt, ráhajtjuk a jobb oldalit, utána a bal oldalit is. Ezután csak fel kell tekerni, a legutolsó csücsköt bevizezett ujjunkkal lesimítjuk és finoman a szivar alakú tekercshez nyomjuk, így nem bomlik ki a csomag.

3. Forró olajba aranybarnára sütjük, papírtörőre szedve felitatjuk róla az olajat.

4. A lecsöpögtetett ubisalit apróra csíkokra vágjuk, azonos mennyiségű sűrű joghurttal és vágott kaporral elkeverjük, borsozzuk és sózzuk (ha szükséges).

Kíváncsi vagyok, vajon megsül-e simán, tepsibe téve, forró sütőbe tolva. Így megúszhatjuk az olajos sütést is.

Narancs mousse

Ez a desszert még a Boeuf bourguignon után került az asztalra. Szintén a Julia Child könyvből van, friss, üdítő desszert a vörösboros marhahús után. Tálkáknak a kibelezett narancshéjak szolgáltak. A tejszín technikai okok miatt bóti rajta, frissen felvert tejszínnel biztosan még finomabb. Előző nap is elkészíthető, pont belefér a marha sülési idejébe az elkészítése, másnapra csak a krumplifőzés és az előétel marad.

Hozzávalók (6 személyre):

3 evőkanál narancs likőr (esetleg portói)

3-4 narancs lereszelt héja (bio, vagy gondosan megmosott)

1/2 citrom reszelt héja (bio, vagy gondosan megmosott)

annyi narancs kifacsart leve, hogy összesen 5 dl legyen

6 tojás szétválasztva

20 dkg+1 evőkanál cukor

2 teáskanál kukoricakeményítő

1 csipet só

jeges víz

narancshéj tálkáknak

tejszínhab

1. Egy mérőedénybe öntjük a likőrt és belereszeljük a narancsok és a fél citrom héját. Kifacsarjuk a citrom levét és annyi narancsét, hogy összesen 5 dl legyen.

2. A 6 tojássárgát felverjük 20 dkg cukorral, hozzáadjuk a kukoricakeményítőt, majd a narancsos levet és kis lángon melegíteni kezdjük. Nem szabad forralni, kevergetve addig főzzük, amíg besűrűsödik kissé és vékonyan befedi a fakanalat.

3. Eközben a 6 fehéjrét egy csipet sóval félig felverjük, majd beletesszük az 1 evőkanál cukrot és kemény habbá verjük. Óvatosan beleforgatjuk a meleg, besűrűsödött tojássárgájába.

4. Jeges vízbe tesszük a lábast (én a mosogatóba tettem a jégkockákat pici vízzel, ott hűlt a tál), és hagyjuk kihűlni a habot, amíg homogén nem lesz. Meg kell forgatni néha, óvatosan, ne törjön össze a hab.

5. Felezett, kibelezett narancshéjakba töltjük, pár órára hűtőbe tesszük. Tálalás előtt tejszínhabbal díszítjük.

Clevelandi véletlenek

Visszatértünk. Fura, hogy már eltelt egy teljes hét. Ismét hátunk mögött 2500 km és rengeteg élmény. Csupa érdekes véletlen történt ezalatt a pár nap alatt.

Míg a többiek hivatalos programoztak, Zsigmonddal újra ellátogattunk a Children's Museumba, ami már a múltkor nagy sikert aratott nála. Egy picike épület, cirkuszi sátortetővel (melyet egy győri burkolatgyártó cég készített - vajon melyik?) telis-tele gyermekeknek, és sokszor még felnőtteknek is izgalmas játékokkal. Van kisméretű bank, ahol papírpénzt lehet felvenni, majd elkölteni a kisboltban, ahol gyerekméretű bevásárlókocsikba gyűjtögethetik a tejtermékeket, kenyérféléket, színes zöldségeket-gyümölcsöket, halféléket, husikat. Van pulyka is, alig bírják el a kicsik. A legizgalmasabb a pénztár, itt eljátszhatják, hogy kell leolvasni a kódot, majd fizetni a papírpénzzel. Van orvosi rendelő, berendezett gyerekszobák (fiú és lány), vezethető busz és tűzoltóautó, víz-terepasztal, ahol esőkabátban tologatják a csónakokat és próbálgatnak gátakat építeni, tanulmányozzák az áramlatokat, és még sorolhatnám. A TV-s résznél, ahol hatalmas USA térkép előtt gyerekzenére mozoghatnak és kivetítik őket, mintha a hiradóban lennének, egyszer csak ismerős mondatokra leszek figyelmes, de rajtunk kívül sehol senki. Pár másodperc alatt esett csak le, hogy az Alma együttes száma szólt. A fenti terem most benti homoktengerré változott, kb. fél méteres homokkal fedték be és dínócsontokat lehet kiásni. Van sátor, benne minden expedícióhoz szükséges kellékkel: sapkát tudnak felvenni bemenetkor (miután levették a cipőjüket), van kis dzsip is, távcső, kulacs, sok dínó tojás, vödör, csont, ásó. Az itt felügyelő önkéntes lány megkérdezi tőlem, magyarországiak vagyunk-e. Neki a papája magyar és ért magyarul. Dolgozott a Balaton Étteremben is, ami a nagybátyjáé (és mellesleg 1964 óta működik a városban).

Már sokadszorra történik meg velem, hogy azt gondolom valamiről, de jó lenne ha, dehát ez úgysem történik meg ezért vagy azért. Az előző poszt írásakor megnéztem természetesen az éttermeket, ahonnan a mesterszakácsok főznek. De mivel tudtam, hogy szoros a program és nem lesz alkalmunk egyikben sem enni, nem is ábrándoztam róla. Aztán pénteken délelőtt kaptunk egy telefont, hogy nincs víz annál a vendéglátónknál, akihez ebédre lettünk volna hivatalosak, ezért a lakásához közeli téren fogunk enni egy étteremben. A Shaker Square a 20-as években épült, hatalmas angol stílusú házakkal és az állam első tervezett bevásárlónegyedével. Hamar a boltok és éttermek Mekkája lett. Most éli másodvirágzását. Semmi pláza, csak egyszintes üzlethelyiségek. A téren található az önkéntes lány által is emlegetett Balaton étterem is. Most nem itt eszünk. Hanem a tér másik oldalán.

Fire Food & Drink. Hol máshol? Éppen volt ebéd, merthogy csak pénteken és vasárnap, igaz, akkor az brunch. Még pont sikerült asztalt is kapnunk. Megérte.

A napi ajánlatot válaszottam, mely egy négyzet alakú tányéron jött, kis tálkás adagolásban. Kókusztejes karfiolleves curryvel, sonkás-sajtos szenvics tormaszósszal, mandulás zöldbab (nekem ízetlen, de majd fejlesztgetjük), kis csokis süti, kis tálka málna. Hozzá almás gyömbérsört ittam. Finom volt, nagyon. A kiszolgálás bohókás, a mosdó atom. Ilyet csinálnék, ha lenne éttermem. Mármint mosdót. Ipari környezet, régi rézcsapok fotói, fekete fal, hatalmas egybeöntött kétszemélyes, hófehér mosdótál. Az ajtók rolósak, bent bontott tégla.

A többiek is jókat ettek, még Zsigmond is, nagy szó. Éééés (tudom, és-sel nem kezdünk mondatot): volt eszpresszójuk. Fenomenális.

Csak a chef-fel nem találkoztunk.

Amaryllis, orchidea és dzsungel

Minap eszembe jutott, hogy ilyenkor szokta szirmait bontani az amaryllisem, amit idén nem ültettem el. Szépen visszahúzódott a gumójába és egész nyáron arra készült, hogy majd ősszel elültessem. Van még egy éve, hogy rákészüljön a jövő évi virágbontásra. Ősszel a clevelandi Botanikus Kertben csodálhattunk szebbnél szebb amarylliseket (van mire gyúrnia a kamrában várakozó gumómnak).

Gasztronómiai érdekesség az említett objektumból: az újonan megrendezésre kerülő "Comfort Cooking Series" program, mely januárban három szerdai estén ad étel bemutatót a nagyközönség számára. A város három mesterszakácsa főz egy-egy alkalommal friss, helyi alapanyagokból házias ételeket. Főzési technikák ellesése, kóstolás, megfelelő borpárosítás és természetesen maga a recept - erre számíthat a résztvevő. Kár, hogy mi most épp csütörtökön érkezünk meg. Azért el tudnék képzeli egy ilyet otthon, mindjuk a Füvészkertben.

Íme néhány kép az őszi látogatásból:

Boeuf bourguignon

Augusztusban kezdődött. Megérkezésünk hetében feltérképeztük a város összes könyvesboltját. A kb. Auchan méretű Barnes and Nobles-be érve Zsigmond azonnal bevetette magát a gyermekrészlegre. Itt nemcsak profi Thomasos terepasztal van, fűtőházzal, hanem kis színpad is, ahol hetente kétszer meseolvasás folyik gyerekeknek, természetesen snack kíséretében. A végén van kis játszás is (úgymint: színezzük ki Clifford kutya farkincáját és becsukott szemmel próbáluk meg elhelyezni a falra felragasztott farok nélküli kutyus megfelelő helyére.) Szóval miután Zsigmond elmerült a játékba és a főzős könyvek felé vettem az irányt, ahol egyből egy kis asztalkával találtam szemben magam. Rajta Julia Child könyvei és természetesen Julie Powel könyve mindenféle könyvei, egy héttel a róluk szóló film bemutatója után minden erről szólt. Fogalmam sem volt róla, kik ők, Meryl Streep és a hangulatos borító viszont csábított. Sokáig szemeztem a könyvvel, tervezgetve, hogy majd főzök belőle, mígnem egy nap megvettem. Aztán megjelent otthon is a film, sokan írtak is róla pl. itt és itt meg itt.

Nem ragozom tovább, hogy az is megfordult a fejemben, főzök belőle és felteszem a receptet, de elvetettem. Aztán mégsem tudtam megállni és egyre több mindent ki szeretnék belőle próbálni.

Nincs fogadalom, nincs határidő, nincsen semmi kötelezettség. Csak megosztom, ami jól sikerült és esetleg azt is ami rosszul.

Jöjjön elsőként a hagymás, gombás, vörösboros marharagu.

Nem gyorskaja, de megéri a fáradságot. Én egy újévi vendégségre készítettem, előző este, kifejezetten jót tesz neki az állás, és felüdítő érzés a vendégség napján csak avval foglalkozni, hogy időben feltegyük a krumplit hajában főni és díszítsük tejszínhabbal a desszertet (ami szintén elkészíthető előre, recept jön). A legjobb egy nagy tűzálló tálban készíteni az egészet, nekem erre van otthon egy jó kis öntöttvas lábasom, itt ennek hiányában az elősütések serpenyőben, a 4. ponttól pedig magasított, egyszer használatos tepsiben készítettem az ételt.

Hozzávalók (6 személyre):

6 szelet bacon ujjnyi csíkokra vágva

1 evőkanál olivaolaj

1,5 kg sovány marhahús 5 cm-s kockákra vágva

1 répa karikázva

1 hagyma kockázva

1 kiskanál só

1/4 kiskanál bors

2 evőkanál liszt (szerintem ez elhagyható)

8,5 dl vörösbor (ajánlott beaujolais, bordeaux-i, burgundi vagy chianti)

6-8 dl húsalaplé (én házi marhahúsleves használtam)

1 evőkanál paradicsompüré

2 gerezd fokhagyma szétnyomva

1/2 teáskanál kakukkfű

1 babérlevél összetörve

18-24 pici hagyma meghámozva (2,5 cm átmérőjűek, vagy gyöngyhagyma, de abból több)

1,5-1,5 evőkanál vaj és olivaolaj

3 dl húslé vagy vörösbor, esetleg víz

4 szál petrezselyem

fél babérlevél

1/4 teáskanál kakukkfű

1/2 kg gomba negyedelve

2 evőkanál vaj

1 evőkanál olivaolaj

1. A bacon szeleteket 1,5 liter vízben 10 percig főzzük., leszűrjük és megszárítjuk. Eközben előmelegítjük a sütőt 220 fokra. Az olivaolajon halványbarnára sütjük a megszárított bacon szeleteket kb. 2-3 perc alatt, majd szűrőkanállal kivesszük és félretesszük.

2. A visszamaradt zsiradékot hagyjuk kicsit elpárologni, majd rátesszük a papírtörlővel szárazra törölt húst, minden oldalát hirtelen barnára sütjük. A bacon mellé tesszük a kész husikat.

3. Ugyanabban a zsiradékban megpirítjuk kissé a répát és a hagymát.

4. Rátesszük a húst és a bacont, sózzuk, borsozzuk és rászórjuk a lisztet (szerintem enélkül is besűrűsödik a mártás, legfeljebb a végén tovább kell beforralni, az igazi húsalaplé segít ezen a problémán). Fedetlenül betesszük a sütőbe 4 percre, megkeverjük, majd újabb 4 percig sütjük, majd kivesszük az edényt a sütőből és levesszük a hőmársákletet 175 fokra.

5. Öntsük rá a vörösbort és annyi húslevest, amennyi épphogy ellepi. Adjuk hozzá a paradicsompürét, fokhagymát, kakukkfüvet, babérlevelet. Forraljuk fel a tűzhelyen, majd fedjük le és süssük 2,5-3 órán keresztül.

6. Ezalatt 1,5-1,5 evőkanál vajon és olivaolajon 10 percig pároljuk a hagymákat, közben a lábast rázogatjuk, hogy ne sértsük fel a héjukat. Sózzuk, borsozzuk, felöntjük a húslével/vörösborral/vízzel és hozzáadjuk a fűszereket (legjobb gézbe csomagolva vagy teatojásban) és 40-50 percig lefedve, lassú tűzön főzzük vagy amíg megpuhul. Vigyázzunk, gyöngyhagymánál kevesebb idő kell.

7. Felhevítünk 2 evőkanál vajat és 1 evőkanál olivaolajat, majd rátesszük a gombát. Kb. 4-5 perc alatt elpárolog minden leve, ezután még 2-3 perc kell, hogy aranybarna legyen, ekkor le is zárhatjuk.

8. Az megpuhult húst a tál tartalmával együtt leszürjük, gondosan felfogva az összes folyadékot. Elmossuk az edényt és visszatesszük bele a leszürt hús-répa-hagyma-bacont, valamint a külön elkészített hagymár és gombát.

9. Zsírtalanítjuk a szószt, majd beforraljuk. (Eközben én folymatosan lefölöztem a feljövő zsírréteget.) Ha túl híg a szósz, tovább forraljuk, ha túl sűrű lenne, húslével higíthatunk rajta. Kb. 6 dl-nyi szószt kell kapjunk a végére. Öntsük a tálban levőkre.

10. Ha azonnal tálaljuk, akkor 2-3 percig forraljuk össze az egészet. Ha nem, akkor hagyjuk kihűlni, és tálalás előtt forraljuk fel és lassú tűzön főzzük még kb. 10 percig.

Huh, megfőzni rövidebbnek tűnt...

Nagymamám krumplilevese

Mindenkinek van egy. Mármint krumplileves receptje. Az enyém kedvenc nagymamámhoz kötődik, aki mindig evvel várt, ha meglátogattam Pásztón. Legalábbis legtöbbször. Semmi fakszni, talán a legegyszerűbb leves, mégis mindig azokat a jóleső megérkezéseket juttatja eszembe, amikor már ott voltam. A házban. Amihez oly nagyon kötődtem. Ő már nincs velünk, nélküle a ház sem a régi.

De velem maradt: a receptjeiben, a gesztusaiban, a világra való nyitottságában és hihetetlen modernségében. Ő mutatta meg Párizst és Vele repültem először. Krétára, mert "az a kultúra bölcsője, azt, kislányom, mindenképpen látnod kell". Volt nyár, amikor 180 üveg baracklekvárt tett el, 150 üveg ecetes sárgabarackbefőttet (sült húsok kíváló kísérője), őszibarackbefőttet, hasonló mennyiségű paradicsomivólével, 20-30 üveg ribizlizselével és ami a legkülönlegesebb volt, ribizlilével. Ebből készítette utánozhatatlan ribizliszószát natúr husihoz és igazi, zsírban sült tepsis krumplijához. Mennyei volt. Szeretnék ilyen nagymama lenni.

Hozzávalók (személyenként):

1 nagy szem krumpli kockázva

1/2 fej hagyma

pirospaprika

1/2 pohár tejföl

1 kiskanál liszt

1 kiskanál vaj

só, bors

1. A hagymát a vajon megpároljuk, majd hozzáadjuk a pirospaprikát és rögtön utána a kockázott krumplit.

2. Felöntjük vízzel (ki mennyire hígan szereti), sózzuk és puhára főzzük.

3. Egy kis tálkában elkeverjük a lisztet a tejföllel, rámerünk pár kanál levest, és avval is kikeverjük. Ezt löttyintjük a levesbe, így elkerüljük a csomókat. Egyet forralunk rajta.

4. Borsozzuk.

BUÉK

A karácsonyi ételdömping után a szilvesztert hideg falatok kellemes elköltésében terveztük. De végül itt is annyi étel kerekedett hirtelen és olyan sokat ettünk, hogy már már 10 óra körül az a veszély fenyegetett, hogy menten elalszunk. Ekkor azonban M., a vengéglátónk, bevezette Bét a wii rejtelmeibe, aki annyira belejött a TV előtti kardozásba, hogy a végén le is izzadt. De mindenesetre feléledt. Jöhet a fogadalom: jövőre mértékletesek leszünk, de minek, úgyis megszegjük (legalábbis, ha kerül jó étel és ital az asztalra).

Olyan falatkákat kreáltam, amit akár előző nap is elkészíthetünk, ilyenkor ne felejtsük el letakarni, nehogy kiszáradjon. Bármilyen vendégség előétele lehet, vagy nem ültetett alkalom esetén a büféasztal egyik fogása.

Otthon éttermekben egyre gyakrabban fellelhető a puliszka, polenta köretként, de talán az otthoni konyhákban még nem annyira elterjedt. (Tisztelet a kivételnek.) Vegyük újra fel a hétköznapi ételeink közé, keressünk erdélyi recepteket könyvben, ismerőstől, rokonoktól. Kukoricagánica, ganca, kukorcamálé és még sorolhatnánk a különböző elnevezéseit. Gluténmentes, ezért liszérzékenyek is fogyaszthatják. A puliszka kalóriaszegény, könnyű és egészséges étel. Nem utolsó sorban pénztárcakímélő. Bővebben itt lehet róla olvasni.

Puliszkavariációk száma végtelen. Most a következők kerekedtek (kihagyva a kedvencet, a pirított hagymásat, mert az elmúlt napokban szinte mindenhez volt valami hagymás, ami nem baj, csak Zsigmond nem annyira kedveli). Az adagot három részre osztottam, egyikbe juhtúrót, másikba reszelt sajtot kevertem, harmadik sima maradt.

Hozzávalók:

kukoricadara

víz

só

bors

vaj

és a belevalók (juhtúró, reszelt sajt, kolbász, újhagyma, kapor, gomba)

1. Sós, lobogó vízbe kevergetve csurgatjuk bele a kukoricadarát, majd sűrű puliszkát főzünk belőle 5-10 perc alatt. Mennyiséget nem mérek sose, sűrűbbre kell főzni, mint a tejbegrízt.

2. Vajazott tepsibe simítjuk és hagyjuk kihűlni. (Kóstolgassuk, tapasztalat szerint több sót igényel, mint gondolnánk.)

3. Pogácsaszaggatóval köröket szúrunk belőle és rátesszük a felétet.

A variációk:

Kapros-juhtúrós

Még a meleg puliszkában elkeverünk juhtúrót és megszórjuk kaporral. Mikor kihűlt, a köröcskékre juhtúrót és kaprot teszünk.

Sajtos-gombás

Bármilyen (akár maradék) reszelt sajt kerül a meleg puliszkába. A gombát vékonyan felszeleteljük és vajon só nélkül megpirítjuk, csak a végén sózzuk, borsozzuk.

Kolbászos-újhagymás

Csak lett a végén benne egy kis hagyma. Csak karikázott kolbász és újhagyma kerül rá. Míg a másik kettő hidegen és melegen is finom, ennél fontos, hogy tálalás előtt picit grillezzük meg sütőben, hogy a kolbász kiadhassa magából az ízeket és felszívja azt a sima puliszka.