2009. december 21., hétfő

Karácsonyi reggeli


Még a bostoni út alatt egy könyvesboltban jobbnál jobb szakácskönyveket lapozgatva botlottam bele egy mákos-citromos kenyér receptbe. Egyből arra gondoltam, hogy ezt adventkor elkészítem. Gyorsan le is írtam a hozzávalókat (melyet később nem tudtam elolvasni). Aztán teltek-múltak a napok.

Reménykedtem, idén végre lesz egy nyugis karácsony, amikor nem az utolsó estéket és éjjeleket töltöm saját agyszüleményeim megvalósításával. A képeslapok időben elkészültek ugyan, de feladásuk kicsit eltolódott. Mondjuk azért is, mert a "művészúr" nem volt hajlandó kérésre rajzokat készíteni, úgy kellett kikönyörögni tőle párat. Szívesen kézbesíteném őket, de nincs kétszer 16 órám és repülőjegyem sem, így sajnos csak a két ünnep között érkeznek a címzettekhez.

A legutóbb esett sajnos hamar elolvadt. Tegnap esett valami jelképes dolog, az sem maradt meg. Így téli hangulatért az otthoni oldalakat és képeket nézegetem. Viszont a lakásba már visszavonhatatlanul belopódzott az ünnep hangulata. Ilyenkor legjobban a különleges reggeliket szeretem. Együtt kezdeni a reggelt, nem sietve, egy szál gyertya mellett, forró tejeskávét szürcsölgetve... Ezekre a reggelekre ajánlom elsősorban a lenti kenyeret, vagy egy beszélgetős kávé/tea-délután kísérőjeként. Már alig várom, hogy holnap reggel vajjal és lekvárral, vagy nem is, inkább csak vajjal ehessünk belőle.

Azért nem bírtam ki, hogy készítés közben ne kóstoljam meg, kísérletezéskor ez ugye szükségszerű. Annyira finom volt, hogy még Zsigmond is azt mondta: "hagyjál nekem így üresen egy kicsit, jó?", azaz nyersen. Megsütve is finom maradt.

Hozzávalók:
10 dkg vaj
30 dkg cukor
6 tojás
3 citrom reszelt héja
1/2 kávéskanál vanília kivonat (vagy egy fél rúd vanília kikapart magjai)
28 dkg liszt
1,5 teáskanál szódabikarbóna
1/2 kávéskanál só
5 dkg mák (egész szemekben)
2,5 dl tejföl

1. Gépi habverővel kikeverjük a vajat a cukorral, majd egyesével hozzáadjuk a tojásokat. Ízesítjük a reszelt citromhéjjal valamint a vanília kivonattal (magokkal).
2. Egy másik edényben keverjük össze a lisztet a szódabikarbónával és a sóval, majd adjuk a vajas keverékhez.
3. Most adjuk hozzé a mákot és a tejfölt is, majd keverjük jól el, hogy homogén tésztát kapjunk fekete pöttyökkel.
4. Kivajazott őzgerinc vagy kenyérsütő formába öntjük (az enyém egy kb. 22x12,5x5 cm-s formában készült, meg 4 pici külön egy karácsonyfaalakú muffinsütő formában) és előmelegített 180 fokos sütőben kb. 60 percig sütjük. Mindenképpen nézzük meg 45 perc környékén, szerintem a lapos és hosszű őzgerincnek elég annyi is. A tűpróba mindig segít eldönteni, hogy kész van-e.

2 megjegyzés:

  1. Zsófim! Ez nagyon-nagyon jól hangzik!!!! Ki fogom próbálni!

    VálaszTörlés
  2. Érdemes, nagyon finom lett:-)

    VálaszTörlés