2009. november 30., hétfő

Narancsos pórés spenótsaláta


Rámtört a nosztalgia. Gimnazista koromban Á. barátnőmmel "Falazni" jártunk, ha egy kiadós beszélgetésre vágytunk. Kedvenc helyünk a Paulay Ede utcában lévő Falafel volt. Akkor még -a kilencvenes évek közepén járunk- nem volt nagyon sok salátázó hely (jelzem, azóta sem tudok nagyon másról) és teázók sem képviselték magukat ilyen nagy számban a városban. Itt lehetett finom és különleges (filteres) teákat kapni, a nagy turmixválasztékról nem is beszélve. Akkor még nem volt átalakítva és a salátás pult U alakban körülölelte a pénztárat. Itt megkaptuk a tálkát és elindultunk, hogy megpakoljuk jobbnál jobb falatokkal. Mi szertartásosan a bal hátsó sarokban kezdtük a legfinomabb salátával, az legyen a púpos tálka legalján, hogy utoljára maradjon a legfinomabb falat : a spenótos narancsos saláta. Ezt követte a sült répa és/vagy tök, majd szépen haladtunk jobbra, nem hagyva ki többek között a falafelgolyókat, a fetás salátát, a csicseriborsót, céklát, kínai keles kukoricasalátát, paradicsomcikkeket, az önteteket, s végül a pórékarikákat.
Ezt felidézendő készült az alábbi saláta. Szívmelengető volt megenni.

Hozzávalók (személyenként):
1 nagy marék bébispenót
1 narancs filézve
2-3 cm póréhagyma
1 evőkanál szezámmag
2 evőkanál frissen facsart narancslé
3 evőkanál extra szűz olivaolaj
só, bors

1. A spenótot összekeverjü a filézett naranccsal, és a vékony karikákra vágott póréhagymával.
2. Száraz serpenyőben megpirítjuk a szezámmagot.
3. Összekeverjük a narancslét az olivaolajjal, sóval, borssal és ráöntjük a salátára, végül megszórjuk a pirított szezámmaggal.

Karácsonyi üdvözlőlapok

Még múlt héten készítettünk Zsigmonddal karácsonyi üdvözlőlapot. Az őszi sétáink rendszeres momentuma volt, hogy amíg kisfiam szaladgált én folyamatosan hajlongtam és kémleltem, felszedtem és préseltem. Levelek, termések, tobozok gyűltek egyre nagyobb mennyiségben. Elsőként ezek készültek belőlük. Receptje nincs, kétoldalú ragasztóra applikáltunk falevelekből kivágott vagy nyomóval kiszúrt formákat, a felesleges helyet pedig sóval vagy mákkal szórtuk be, hogy ne ragadjon. Lehet bátran próbálkozni a fiam által "fényképnek" nevezett alkotással.



2009. november 23., hétfő

Sült batáta krémleves kolbásszal


Azzal a feltett szándékkal indultam el tegnap a boltba vásárolni, hogy elkészítem Dolce vita sütőtökös csirkéjét. Egy aprócska dolog megakadályozott ebben, nevezetesen, hogy a hatalmas választékú zöldség-gyümölcs osztályon nem volt sütőtök. Volt persze eper, spárga (zöld is, fehér is), sárga és lila karfiol, de történetesen sütőtök nem. Semmilyen formában. Elfogyott mind Halloweenkor:-). Azért reménykedem, hogy hamarosan még lesz, mert még okvetlenül ki kell próbálnom a zöld héjú, mogyoró formájú acron sqash-t.

Sürgősen ki kellett találni valamit, erősen ebéd felé járt már az idő. Eszembe jutott, hogy még kiérkezésünkkor, augusztusban, az egyik könyváruház magazinos polcán kezembe került a Good Food talán júliusi száma, benne egy édesburgonyás recepttel. Gondoltam, majd ősszel kipróbálom, akkor nyers salátákra vágytam. Szerencsére közeleg a Hálaadás, így édesburgonya volt dögivel, sőt felháborítóan olcsón. Vettem két hatalmas darabot és egy lilahagymával meg némi olasz kolbásszal meglocsolva kevés olivaolajjal megsütöttem 30 perc alatt. Nagyon finom lett. (Érdekesség, hogy azt a számot még október végén is láttam ugyanott, már sorakoztak mellette a karácsonyi süteményes kiadványok.)

Nem vagyok híve az étel kidobásának, de ugyanazt sem szeretem enni másnap. Ezért nagyon szeretek felfedezni ételeket más formában. A maradék felhasználásánál szárnyalhat a fantázia. Itt volt tehát a kész alapanyag mára, egy mindössze 15 perc alatt elkészíthető krémleveshez. Különös zamatát a beleturmixolt sült lilahagyma és a finom keleties fűszerek adták.


Hozzávalók (2-3 személyre):
1 maradék sült édesburgonya
1 maradék sült lilahagyma
2,5 dl víz
1 dl tej
1 dl tejszín
jó késhegynyi őrölt római kömény
jó késhegynyi őrölt gyömbér
só, bors
sült (olasz) kolbász

1. A sült édesburgonyát és lilahagymát összeturmixolom a vízzel és tejjel.
2. Kis lábasba teszem és összeforralom a fűszerekkel, majd hozzáadom a tejszínt. Ekkor már nem szabad forralni.
3. Levesbetétje a sült kolbász.

2009. november 22., vasárnap

Kókuszcsók


Gyermekkoromban a péknél lehetett kapni kimérve kókuszcsókot. Hófehér volt, roppanós, és nagyon szerettem. Igazi ünnepnap volt, amikor anyukám egy sietős reggelen nem csomagolt szendvicset, hanem megálltunk a pékségnél és vett nekem óriáskiflit, vagy sóskiflit (lehet még valahol ilyet kapni egyáltalán?) és nagy ritkán kókuszcsókot. Azt persze nem mondtam eddig, hogy üreges volt a belseje és kókuszdarabkák sem voltak fellehetők benne. Hogy miből készült, nem tudom, akkoriban joghurtból is csak egyféle kiszerelés volt, kétdecis különféle ízesítéssel és a nagy kedvenc a joghurthab.

Most egy garantáltan adalékmentes verzió következik, ideális felhasználása az adventi készülődésben óhatatlanul is felhalmozódó tojásfehérjéknek. A megadott mennyiséggel lehet bátran kísérletezni, a sütési idő nagyban függ a fehérjék méretétől és attól, mennyire szárazan kedveljük a süteményt. Ha lehetséges, használjunk saját készítésű vaníliás cukrot. Amióta Jamie Oliver nyomtatott formában is megjelent otthoni konyhámban, azóta nemcsak a vanília rudat pihentetem a cukros dobozban, hanem bizony robotgéppel bele is dolgozom héjastól mindenestől. Ettől lesznek azok a pici barna pöttyök benne, ettől lesz egy kicsit rusztikus.

Abba nem mennék bele, hogy itt Amerikában milyen nehéz volt NEM édesített kókuszreszeléket találni és olyat, ami nem a "nagylukú sajtreszelőn" lett lereszelve. Végül sikerült, mennyisége 0,68 font, lehet átszámolni, nekem a mértékegységátváltó sem vitte már... Ráadásul az itteni sütővel is kísérletezni kell, de az eredmény nagyon finom lett.


Hozzávalók:
5 tojásfehérje
20 dkg cukor
25 dkg kókuszreszelék
2 ek vaníliás cukor (házi, ha lehetséges)

1. A tojásfehérjéket összekeverjük a cukorral (nem kell felverni, én lazán átkeverem habverővel párszor), majd megmelegítjük. Erre a legalkalmasabb a mikro sütő, kb. 2-3 perc alatt átmelegszik.
2. Hozzáadjuk a kókuszreszeléket és a vaníliás cukrot. Sütőpapírral bélelt tepsire kiskanállal halmokat formázunk belőle.
3. 125 fokos, előmelegytett sütőben kb. 20-30 percig szárítjuk.

2009. november 18., szerda

Gyömbérsör




Továbbra is tombol a náthám, erős köhögéssel fűszerezve. Továbbra is maradnék a természetes gyógymódok mellett. Lassan kifogy a hagymakészletem, így rávetettem magam a maradék gyömbérre és citromra (a kamillateát már szigorúan cukorral isszuk, hogy kitartson a méz a holnapi reggeliig:-). Remek üdítő és gyógyító italt lett belőle.

Hozzávalók (kb. 8 dl lesz belőle):

10 dkg gyömbér
8 dkg barna cukor
1 citrom
1 narancs
8 dl szénsavas ásványvíz

1. A gyömbért hámozás nélkül lereszeljük, hozzáadjuk a cukrot, majd a citrom és a narancs krumplihámozóval levágott héját és kifacsart levét.
2. Hagyjuk állni 1 órát.
3. Öntsük fel az ásványvízzel és szűrjük le.


2009. november 17., kedd

Hagymaleves gratinírozva


Hazajöttünk, én a nagy elhatározással, hogy azonnal bevetem magam a konyhában, de másnapra ledöntött az influenza. Kisfiamat is, így ketten szenvedtünk itthon. Már jobb a helyzet. A hagyma és kamillateák főzésén kívül ma már másra is futotta az egyre jobban visszatérő erőmből. Forró hagymalevesre vágytam, minden fakszni nélküli elkészítéssel. A következő kerekedett belőle.


Hozzávalók (2-3 személyre):
2 evőkanál vaj
3-4 nagy fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
1/2 evőkanál cukor
1 csipet kakukkfű
1 babérlevél
só, bors
kenyérszeletek
reszelt (füstölt) sajt

1. A felolvasztott vajra rátesszük a félbevágott, majd felkarikázott hagymákat. Mikor kissé sárgulni kezd, hozzáadjuk a cukrot. Minél lassabban főzzük, annál finomabb ízt érhetünk el. Végül hozzáadjuk a fokhagymát is. Kb. 25 perc alatt karamellizálódik.
2. Felöntjük 1-1,5 liter vízzel (húslevessel még finomabb, de most nem volt), ízesítjük kakukkfűvel, babérlevéllel, sóval, borssal és legalább 40-50 percet hagyjuk főni.
3. Ha szükséges kiigazítjuk az ízeket, majd tűzálló tálba tesszük, pirított kenyérszeleteket teszünk rá és megszórjuk reszelt sajttal (én most füstöltre vágytam).
4. 200 fokos, előmelegített sütőben a sajt ráolvadásáig sütjük.


2009. november 14., szombat

A kezdet



Boston, november 14. hajnali 4:24, Marriott szálló legfelső, 38. emelete. Forgolódom, ez gyakran megesik velem, így az ötödik hónap közepe felé, most egyre csak az foglalkoztat, ideje elkezdeni egy oldalt, amire régóta nem sikerült rávennem magam. Alattam az alvó város. Még éjszakai fények köszönnek vissza az utcáról, otthonokból, de a mellettünk lévő tornyokból is.

Lám ilyen hozadéka is van a tudományos életnek. Az ember lánya elkíséri férjurát egy konferenciára. Világot lát, felfedezi a várost, olyan utakon, ahogy nagyrész ő szeretné. Nagyrészt, ugyanis 6 éves, matrózsapkás, sárga vitorlás esőkabátos kísérője elég öntudatos már ahhoz, hogy néha átvegye az irányítást. Kiveszi a térképet a kezemből és megmondja merre menjünk. Egyébkén hősiesen tűri a gyaloglást, a történeteket a bostoni teadélutánról, a Szabadság ösvényéről, nevezetességekről, élvezetesen fogyasztja a megfázástól megmentő forró csokoládét egy általa választott, brutálisan tömény, de annál finomabb csokoládé mousse kíséretében és erőt gyűjt a továbbmenetelhez.

Miért is vettem rá magam, hogy népesítem a gasztroblogok és bloggerek amúgy is népes táborát?

Azért hogy/mert:

-kedvenc szakácskönyveim több ezer kilométerre vannak tőlem, így tulajdonképpen rá is kényszerülök újak beszerzésére (legalábbis jó indok van rá) és egyébként is mindig mindenhol recepteket gyűjtök

-szeretek vendégeket hívni és vendégekre főzni, de az évek során egyre nehezebb emlékeznem, kinek mit főztem

-megoszthassam legújabb szerzeményeimet

-egyszerű válasz anyukám kérdésére, aki, bármilyen útról jövünk is haza, mindig megkérdezi: „és a kaját hogy oldottátok meg?”, hiába, otthon mindig központi kérdés volt az evés