Szőlő falatok

Az úgy volt, hogy ultramázlista lévén 11 napot voltam tavaly Milánóban design ügyből kifolyólag. Szinte mindig ugyanabban a hangulatos, ízig-vérig olasz étteremben vacsoráztunk. Napközben csupa érdekes dolog, kiállítás, felfedezés, rohanás és művelődés, este pedig szíves fogadtatás a legközelibb kisvendéglőben. Remek ételek maradtak meg emlékezetemben, némelyiket megfelelő alapanyag híján elég nehezen lehetne reprodukálni. No meg a tapasztalat, igen sokat kéne gyakorolni ahhoz a focaccia-hoz, amit ott ettünk. Vacsora után gyakran választottuk a Grana Padano-balzsamecet-méz hármasát, mely egyszerre sajttál és desszert. Ezt egészítettem ki az éppen aktuálisan palettán lévő szőlővel. Beszélgetésekhez falatozni, vagy vacsora után levezetésképpen ideális. Egyszerű, érdekes és nem szokványos párosítás. Tessék bátran kipróbálni.

Hozzávalók:
Grana Padano
Jó minőségű balzsamecet
Méz
Szőlő

1. Egyenlő mennyiségű mézet és balzsamecetet öntünk egy tányérban, ne is keverjük össze, szép az, amikor a két anyag találkozik.
2. Ebbe mártogassuk a sajtforgácsokat és a szőlőszemeket.

(A recept megtalálható a diningguide.hu receptversenyén.)

Szedres borzselé

Még évekkel ezelőtt, mikor Zsigmonddal otthon voltam, gyakran leültem papírral és tollal a kezemben a Spektrum TV elé, hogy Jamie Oliver és Nigella receptjeit leírjam. Azóta legtöbbjük már megjelent nyomtatásban, sokuk meg is van a polcomon, de az akkor leírt ételeket ma is a rongyos szélű papírról, címszavakban jegyzetelt receptekből főzöm. Egyrészt megszokásból, másrészt azért, mert így még véletlenül sem ragaszkodom a legépelt mennyiségekhez, hiszen a műsorban csak a legritkább esetben közölnek pontos mennyiségeket. Egy ilyen alkalommal szerettem bele Nigella "Feslettpiros málna sárgamézzselében" nevű költeményébe (legalábbis így szerepel akkor jegyzeteimben). Nincs épp málnaszezon, viszont a piacon szép szedret kaptam és az esti vendégségre pedig valami könnyű desszertet szerettem volna. A borzselé jó választásnak bizonyult, kis guglizás után kiderült, hogy a jól hangzó zselének van szedres változata is. Ebből a receptből indultam ki, és egész jó dolog kerekedett ki belőle. A dolog még annyiban különleges, hogy most használtam életemben először zselatin lapot. Eddig mindig váltogattam a mértékegységeket lapból kanálra, de sosem voltam elégedett a végeredménnyel, valahogy a porral mindig szemcsés maradt. Most meg nem akart megdermedni, végül egy kis mélyhűtőzés segített. Ha próbálkozunk vele, előző este vagy aznap reggel készítsük el, mert nem elég sima hűtőben 4 óra a megfelelő állag eléréséhez, a gyors mélyhűtés pedig nem tesz jót a pohárnak. Ráadásul a kicsapódó párától nem lehet látni a szép végeredményt, hogy bizony a szederszemek lebegve dermednek meg a fanyar-édes sárgamuskotályban. Kis tejszínnel bolondítsuk meg kanalazás közben.

Hozzávalók (6 adaghoz):
30 dkg feketeszeder
5 zselatinlap
6 dl sárgamuskotály
1,5 dl víz
1/2 citrom kifacsart leve
10 dkg cukor

1. A megmosott szedret poharakba osztjuk és hideg vízbe áztatjuk a zselatinlapokat egy külön tálkában.
2. A bort, a vizet felfőzzük a cukorral és a citromlével, közben kavargatjuk, hogy feloldódjon a cukor. Forrás után vegyük le a tűzről. Ezalatt csavarjuk ki a zselatinlapokat és egy kis tálban merjünk rá a forró borból. Keverjük simára, majd öntsük vissza a többi borhoz és keverjük jól el és hagyjuk kicsit hűlni.
3. Osszuk szét poharakba, mindig csak picit adagolva, hogy minden pohárba egyenletesen jusson. Tegyük hűtőbe legalább 5 órára.

Falusi húspástétom

Mindig éhes leszek, ha szakácskönyvet lapozgatok, de méginkább, ha egy regényben igazán jó gasztrobetéteket olvasok. Akkor egyszerűen falom a történetet, sokszor le sem teszem a végéig. Ilyen volt az Ötnegyed narancs vagy a Szederbor Joanna Harris tollából. (Mondjuk plasztikusságban Émile Zola Párizs gyomra számomra verhetetlen.) A francia konyha rajongójaként nem meglepő, hogy kedvenc szakácskönyveim közé tartozik Harris mindkét szakácskönyve (ez és ez). A kék borítósban találtam az alábbi receptet, melyet a hentes állandó "kicsit több, maradhat?" kérdése miatt hangyányit eltérő arányokkal készítettem el. Ezt közlöm most, legközelebb az enyém is másmilyen lesz, attól függően, hogy milyen kedve lesz a sarki hentesnek:-)
A recept eredetileg 6 személyre szól, ez nagyjából áll is, ha előételként tálaljuk. Adható könnyebb főételnek, különösen vacsoravendégeknek, friss kenyérrel és zöldsalátával. Ilyenkor inkább 4 személynek elég az adag. Előre elkészíthető, a vendégség napjára csak a körítés marad.
Vigyázat, eteti magát.

Hozzávalók:
25 dkg megtisztított csirkemáj
45 dkg szeletelt bacon
60 dkg felkockázott sertéshús
25 dkg darált sertéshús
2 kisebb vöröshagyma finomra vágva
2 tojás
1/2 csokor petrezselyem aprítva
4 szál kakukkfű lecsipkedett levele
só
frissen őrölt bors

1. A sütőt előmelegítjük 160 fokra. Kibélelünk bacon szeletekkel egy kb. 22x11 cm-s pástétomformát (vagy őzgerincet) és elteszünk annyi szeletet, amennyi a tetejét befedi majd.
2. Elkaparjuk a csirkemájat és felszeleteljük a maradék bacont. egy tálba tesszük mindkettőt a kockázott és darált sertéshússal, a hagymával és a felvert tojásokkal, zölfőszerekkel egyetemben. Sózzuk (de csak óvatosan a bacon miatt) és őröljünk rá borsot és alaposan keverjük össze (én kézzel szeretem gyúrni).
3. Kanalazzuk a masszát a kibélelt formába, picit lapogassuk el, hogy mindenhova egyenletesen jusson és hajtogassuk a bacon széleit a tetejére, majd borítsuk a maradék bacon szeletekkel.
4. Süssük másfél órán keresztül, majd kivéve fél órát hűlni hagyjuk. Ezután óvatosan öntsük le róla a szaftját, ami felhasználhatunk más húsételhez. Tegyünk a pástétomra súlyt és sajtoljuk újabb másfél órán keresztül.
5. Ha nem akarjuk sajtolni, akkor egyszerűen még melegében kiborítjuk egy tálra és mikor kihűlt felszeleteljük.

Tündérkert baba-mama kávézó

Vasárnap új kisgyerekes hely nyílt a Városmajorban. A Tündérkert baba-mama kávézó hétfőtől csütörtökig várja 9 és fél 1 között a kismamákat/papákat, nagyszülőket. Lesznek időről-időre programok, van játszószőnyeg, csúszda, libikóka, gyermekfelügyelő, lehet mindeközben kávézni, beszélgetni. Ideális beltéri játszótérnek is, rossz idő esetén. Az igényekhez igazodva reggeltől ebédig friss péksütik, gyümölcspépek, babaételek lesznek az étlapon. Változatos programok piciknek, szülőknek: lesz Tündértánc, Cérnahang, Nők klubja, Lélek tükre és lesz Nemzetközi nap is, ahová az itt élő külföldiek is tudnak csatlakozni, idegen nyelven beszélő óvónéni segítségével. A programokat érdemes figyelni, igyekeznek minden témát korosztályonként körüljárni, ha például gasztronómiáról beszélgetnek a szülők, játékkonyháznak a picik vagy a beöltőző sátorban tobzódnak, amíg a felnőttek a divatbemutatót nézik. Kicsit reklámszagú lett, nem annak szántam.

Nagyon jó kezdeményezésnek tartottam, ezért elmentem a megnyitójára. Jó hangulatú, önfeledt játék volt, kézműveskedéssel, tánccal, zenével. Természetesen Annával mentem, aki kenguruban a mellkasomon mindenáron a kamerát akarta rágogatni, így csak pár képeket sikerült készíteni. Remélem kedvcsinálók.

Első

Az elmúlt hét legfontosabb eseménye: végre kibújt Annicsek első foga. Már 6 hetes korában azt gondoltam, már mindjárt áttöri az ínyét, de csak a hét közepén koccant meg rajta a kanál. Épp vendégségben voltunk Sári babánál, aki 9 nappal idősebb Annánál (apukája pedig eggyel kevesebb nálam). Anna pont akkor kapott tőlük egy szuper nézegetős-morzsolgatós könyvecskét és egy fogkefét ajándékba. Tökéletes időzítés :-) Amúgy tünemények voltak, érdeklődve nézték egymást és nagyjából egyszerre aludtak, így Anival még ebédelni is tudtunk nyugiban. Szuper babák.

Elsős

Elmúlt ez a nyár is és végérvényesen iskolásak lettünk.

Tavaly az amerikai iskolaelőkészítőnél -amit Zsiga csak iskola kikészítőnek hívott- elmorzsoltam pár könnycseppet, mikor hátizsákjával első reggel odaállt az iskolabusz mellé. Nem tagadom, most is meg-megálltam a ceruzaválogatás és füzetborítás közepette, bevillantak az elmúlt évek mozaikdarabkái. Az átlátszó tapéta aztán gyorsan visszarántott a valóságba, hihetetlenül bosszantott, ha aláment egy légbuborék, és nem akart kijönni. Ez sokszor megesett, játszottam vele, mint a buborékos fóliával, csak ez nem akart kidurranni. Az utolsó darabokra egész hatékony módszert sikerült kifejlesztenem. Aztán a szülőin láttam, hogy kapható készen olyan borító, aminek csak a vége ragacsos és borítás után méretre vágható. A matematika doboz is kisebb lett, még plusz 3 gyufásdobozt kell hozzáragasztani, így összesen 9 rekeszes kis fiókos szekrényke lesz a végén. A környezetfüzetet sima és vonalas füzetből kellett laponként összerakni, még véletlenül sem estek egybe a gerincén a lukak. Megküzdöttem vele, mert véletlenül előbb kötöttem be, és csak később jutott eszembe, hogy ez egy különleges darab lesz. Kifelejtettem viszont a tornafüzetet (!). Amúgy a többi (és az tényleg nem kevés) felszerelés rendben volt, ceruzák egyesével benyesve a monogramnak, ecsetek, számolópálcika, logikai készlet, ilyesmik. Majdnem kihagytam a felsorolásból: reggel abszolváltam a rohanásban még egy nyakba akaszthatós zsebes törölközőt is. Azt gondoltam, sikerül felkelnem időben, hát nem sikerült, így maradt az utolsó utáni pillanatra. De elkészült, van két zsebe, egyikbe a szappantartó megy, másikba a fogmosócucc (a mienken a fogkefének külön hosszúkás zseb).

Szóval elment.