2010. január 4., hétfő

Nagymamám krumplilevese


Mindenkinek van egy. Mármint krumplileves receptje. Az enyém kedvenc nagymamámhoz kötődik, aki mindig evvel várt, ha meglátogattam Pásztón. Legalábbis legtöbbször. Semmi fakszni, talán a legegyszerűbb leves, mégis mindig azokat a jóleső megérkezéseket juttatja eszembe, amikor már ott voltam. A házban. Amihez oly nagyon kötődtem. Ő már nincs velünk, nélküle a ház sem a régi.
De velem maradt: a receptjeiben, a gesztusaiban, a világra való nyitottságában és hihetetlen modernségében. Ő mutatta meg Párizst és Vele repültem először. Krétára, mert "az a kultúra bölcsője, azt, kislányom, mindenképpen látnod kell". Volt nyár, amikor 180 üveg baracklekvárt tett el, 150 üveg ecetes sárgabarackbefőttet (sült húsok kíváló kísérője), őszibarackbefőttet, hasonló mennyiségű paradicsomivólével, 20-30 üveg ribizlizselével és ami a legkülönlegesebb volt, ribizlilével. Ebből készítette utánozhatatlan ribizliszószát natúr husihoz és igazi, zsírban sült tepsis krumplijához. Mennyei volt. Szeretnék ilyen nagymama lenni.

Hozzávalók (személyenként):
1 nagy szem krumpli kockázva
1/2 fej hagyma
pirospaprika
1/2 pohár tejföl
1 kiskanál liszt
1 kiskanál vaj
só, bors

1. A hagymát a vajon megpároljuk, majd hozzáadjuk a pirospaprikát és rögtön utána a kockázott krumplit.
2. Felöntjük vízzel (ki mennyire hígan szereti), sózzuk és puhára főzzük.
3. Egy kis tálkában elkeverjük a lisztet a tejföllel, rámerünk pár kanál levest, és avval is kikeverjük. Ezt löttyintjük a levesbe, így elkerüljük a csomókat. Egyet forralunk rajta.
4. Borsozzuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése