2010. február 5., péntek

Vörös és fehér


A megmaradt sült cékla utóélete és a hűtőben pihenő édesköményből készült krémes leves találkozása. Mindkettő rettentő egyszerű, kontrasztos színei miatt jól párosítható. A játékos tálalás csak kísérlet, a cékla szépen mutat az édeskömény tálkában, bár hamar belefut a repedésekbe és megfesti azokat, szerintem ettől csak még szebb lesz. A kivájt céklában pedig szépen fehérlik az édeskömény leves. Mindkettőhöz remekül illik a puha kecskesajt levesbetétként.

A hitelesség kedvéért leírom az elkészült kép utáni eseményeket, avagy mi történik a kulisszák mögött.

Feltettem főni mindkét hozzávalót, és mivel tényleg nem kell sokat bíbelődni velük, mást is csináltam mellette. Bé eközben az emeleten dolgozott, gondolom néha konstatálta a turmixgép hangját, és lelkileg felkészült egy komplett ebéd elfogyasztására.
-Bé, gyere!
Lejön, és leül az éppen lefotózott tányér leves mögé. Bizalmatlan turkálás.
-Mi ez a fehér?-kérdi mosolyogva.
-Édeskömény leves. Kérsz még bele kecskesajtot?- próbálkozom, hátha ez felkelti érdeklődését.
-Miért, hol van benne?- megmutatom a tányér egyetlen díszét, majd erős gyanúm támad, hogy a leves bizony kihűlt a fotózás alatt.
-Meg is melegítheted.- ajánlgatom.
-Most viccelsz? Hová dugtad a HÚST KRUMPLIVAL?????-kérdi Bé felhúzott szemöldökkel. Erre én annyira nevetek, hogy ijedten rámszól, nehogy elinduljon a szülés itt a nagy kacagástól, majd konkrétan rákérdez: Ez az ebéd?!?!
-Gondoltam, csinálhatnál egy kis melegszendvicset.- válaszolom, harsány röhögés a túloldalalon.- Nem azt mondtam, hogy gyere ebédelni, hanem azt, hogy gyere le- hozom fel védekezésképpen.
-Azért a pofátlanságnak is van határa!!!- mondja nem szűnő röhögés közepette. Majd kedvesen nekiáll toastot készíteni. Fenomenálisan csinálja, meg kell hagyni. Jókedvűen esszük meg.

Mi ebből a tanulság? Legyen mindig "megfelelő" ennivaló, ha kísérletezésre adjuk a fejünket.
Csak biztosnságképpen, a családi béke érdekében.




Hozzávalók:
sült cékla
só, bors
citromlé
1 db édeskömény
2 szem krumpli
tejszín
kecskesajt
(mindkettőnek jót tesz, ha alaplében főzzük, nekem most nem volt)

1. Az édesköményt felkockázzuk és a szintén kockázott (előzpleg meghámozott) krumplival puhára főzzük. Sózzuk, borsozzuk és leturmixoljuk. Ha kell, pótoljuk a vizet, amiben főtt és tejszínnel felöntjük, hogy krémes állagú levesünk selymesebb legyen.
2. A céklát is felfőzzük sóval, borssal és citromlével ízesítjük, turmixoljuk.
Ha nagyjából egyforma sűrűségűek, könnyű lesz a tányérba önteni két oldalról, egyszerre. Kecskesajttal és az édeskömény levelével díszítjük, mindkettő funkcionálhat levesbetétként.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése