Tegnap volt szerencsém részt venni Zsigmondék iskolai Valentin napi partyján. Eme jeles alkalomból az öt-hatévesek átmentek a nagyokhoz és az ötödikesekkel együtt ünnepeltek. Csokoládéfondü volt hihetetlen mennyiségű gyümölccsel (ez jó) és mégtöbb bolti keksszel, pillecukorral és műszósszal (ez már kevésbé). Mindenkinek volt egy alkalomhoz illően dekorált papírzacskója, és abba dobálták egymásnak a névre szóló meglepetéseiket. Mondanom sem kell, ez váratlanul ért, így a hétvégén gyártanunk kell pár zászlót, ez Zsiga kedvenc elfoglaltsága: ceruzára ragaszt előzőleg megtervezett és kiszínezett fantázia-zászlókat. A héten már megrendeléseket is kellett teljesítenie, sorra kérték az osztálytársai, hogy nekem is, nekem is csinálj, légyszi, légyszi. Így hasznosítja a tompa hegyű ceruzáit, talán azért, mert nem tudja, hogy van a hegyező angolul. Mindenesetre értékelem az újrafelhasználási szándékát.
A karácsonykor bevált technikával készítettem még jó pár hete a lenti képeslapokat, már csak a képeik vannak meg, celofánzacskósan (ezért a becsillanás mindegyiken). Nem kell hozzá más, csak kétoldalú ragasztó, só, mák és némi szárított levél, tobozpikkely, fekete vékony filc. Ha már egy darab préselt levél sem esik sem a telefonkönyvből, sem a szótárakból, lexikonokból, akkor használjunk virágosoknál fellelhető márványosra festett papírt (esetleg festhetünk is, de az már nem valószínű, hogy megszárad holnapig). A Zsigmond által csak "szekrényes"-nek nevezett képen mintás papírt és szegfűszeget használtunk, a legutolsót pedig átadás után fel is lehet akasztani, megmaradhat képnek is. Minden csak fantázia kérdése.
Természetesen nem csak a holnapi alkalomra készülhet képeslap így. Ha van egy kis időnk, bártan kíséerletezzünk. A szöszölés -engem legalábbis- rendkívül jól kikapcsol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése