Újratervezés...

...újratervezés - ismételgettük sokszor a hirtelen irányváltoztatásunktól megbolondult GPS-t hosszú útjainkon. Ezen a címen szeretnék sorozatot indítani, főleg régi tárgyakról, melyek ismét használatba kerülnek, sokszor új funkcióval felruházva, vagy éppen a régi szerepét betöltve a mai korban, megőrizve a régiek emlékét. Remélve, hogy találtok majd köztük használhatót, gondolatébresztőt. Hiszem, hogy ilyen apró dolgokkal is tudunk tenni mentális és tárgyi környezetünkért. Óvjuk, ápoljuk az emlékeket és teszünk valamit a manapság oly népszerű használdésdobdel irányzat ellen. Igen, ebben is meg kell találni az aranyközéputat, nehogy a végén elárasszon bennünket a rengeteg holmi (tapasztalat). Ilyenkor jön a könyörtelen szanálás. Nem azt mondom, hogy gyűjtsünk mindent össze-vissza, de olyan jó dolog örülni valaminek még egy kicsit. Ha más nem annak, hogy még egy kicsit hasznos lehet valami, és csak később szemét. Lássuk.

Vitorla - nap és eső ellen
Elsőként a kiszuperált vitorlából kialakított nap- és esővédőt mutatnám be, nyaralásunk utolsó állomásán, sógoroméknál (a képen sógornőm és sógorom). Fantasztikus, hogy egy kötéllel és bámulatos csomózási technikákkal szinte mindent meg tud oldani. A vitorla három csiga segítségével húzható fel, ha nincsenek rajta nagy lukak, még az eső ellen is véd. Tűző nap ellen ideális, vízparti nyaralókhoz pedig eredeti, stílusos kiegészítő lehet.
Már csak a vízparti nyaraló hiányzik:-)

Kösz Geri, szuper az ötlet. Jó volt Veletek nyaralni.

Rakottas (nyári verzió)

A dobjunkbelemindentegytálbaéssüssükmeg ételeket nagyon kedvelem. Az előkészítésén kívül nem is kell mással foglalkozni, legfeljebb avval, hogy időben vegyük ki a sütőből. Télen sokszor készítek ilyet, akkor a hús is külön réteget alkot. Ilyenkor viszont legalább 2 óráig sütöm, hogy a legbelső réteg is omlós legyen.
Ennek a verziónak az ötletét Kriszta adta, amikor még június végén náluk játszottunk és Annáról fantasztikus képeket készített, amiket ezúton is köszönök neki. Ő a csirkét fokhagymásan sütötte ki és mielőtt rátette volna az elősült zöldekre, meglocsolta joghurttal. Nagyon ízlett, így én is kipróbáltam. Kicsit variáltam rajta, nyugodtan tegyük ezt a hűtő tartalma és a család ízlése szerint. A húst borsikafűvel ízesítettem, majdnem készre sütöttem, a fokhagyma most a joghurtba került, a tetejére pedig -a felnőttek kedvéért- rengeteg reszelt sajt. Kitűnő ebéd kerekedett belőle.
A mennyiség akkora tepsihez szól, ami pont befér a sütőbe, azaz elég nagyhoz. De a mennyiségek helyett inkább nézzük, hogy telik a tepsink és aszerint aprítsuk a zöldségeket.

Kösz Kriszta, mindkettőt.

Hozzávalók:
3 nagy csirkemell
8 db krumpli
4 db zöldpaprika
4 db paradicsom
5 fej hagyma
1 nagyobb cukkini, hámozva
6 gerezd zúzott/apróra vágott fokhagyma
2 pohár joghurt
30 dkg ementáli típusú sajt, reszelve
olívaolaj
vaj
provence-i fűszerkeverék (vagy más zöldfűszer)
borsikafű
só, bors

1. A kiolajazott tepsibe szeleteljük a hámozott, nagyobb darabokra vágott krumplit, negyedelt hagymát, hámozott és darabolt cukkinit, és a tetszés szerintire vágott paprikát, paradicsomot. Sózzuk, zöldfűszerrel ízesítjük, borsozzuk, majd előmelegített sütőben sütjük, amíg a krumpli elkezd puhulni.
2. Eközben olívaolajat és kevés vajat olvasztunk egy serpenyőben és kisütjük benne a borsikafűvel megszórt csirkedarabokat. Ahogy megfordítjuk, sózzuk a már kisült oldalát. Ne süssük szárazra, inkább picit hamarabb vegyük ki, úgyis összesül a zöldségekkel a sütőben.
3. Mielőtt készre sülne a krumpli, kivesszük a sütőből, rátesszük a csirkéket, nyakon öntjük az apróra vágott fokhagymával elkevert joghurttal és megszórjuk a reszelt sajttal.
4. Visszatesszük a sütőbe és addig sütjük, amíg szép, aranysárga nem lesz rajta a sajt.

Vargányamáj

Ha minden évszakban teremne a vargánya, talán tényleg vegetáriánus lennék. De szerencsére nem így van, mert 1. nem örülnénk annyira, mikor megjelenik 2. a bacon és a libamáj hiányozna. Ezért is ért nagy meglepetésként, mikor az előzőekben közölt gombafarigcsálásból visszamaradt, különböző méretű, nem kukacos darabkákat nagyon kevés vajon, hirtelen megsütöttem. Inkább csak átforgattam, folyamatosan kavargatva, gyorsan, majd a tányéron ízesítettem nagy szemű sóval és frissen őrölt borssal. A végeredmény furcsa módon ízében és állagában is emlékeztetett egy jól elkészített libamájra. Ruganyos, mégis omlós, már-már olvadós állagú, selymes, ugyanakkor telt ízű. Biztos a friss só-bors élmény is segített az illúzión, remek volt az összhatás. Tessék bátran kipróbálni.

Hozzávalók:
vargánya
(pici) vaj
nagy szemű só
bors

1. Kevés vajat olvasztunk serpenyőben és rádobjuk a megtisztított, darabolt gombát.
2. Hirtelen, kavargatva, rövid ideig sütjük.
3. Tányérra szedjük, és megszórjuk nagy szemű sóval és frissen őrölt borssal (én mindkettőt fűszermalomból tekertem).

Pirított vargányaszeletek fokhagymás kecskesajttal

Van már vagy két hete is, hogy a Fény utcai piacról hazafelé indultam. Mindenhol szatyrok lógtak, kezemen, vállamon, babakocsin, mikor vesztemre a kijáratnál balra fordítottam a fejem. Így vettem észre a gombaárus pultokat. Eléggé el vannak rejtve, igazságtalanul. Pedig az időjárástól függően érdekesebbnél érdekesebb gombákkal találkozhatunk. Akkor még "csak" vargánya és rókagomba volt. Szép, nagy fejek, harsanó, feszes kalappal és gondosan (láthatóan recés késsel) lekapart tönkkel. Igaziból a rókagomba miatt álltam meg, anyukámnak gyermekkori ízes emléke. Sokszor ették tojásosan, hús mellé garnírungnak, és mivel névnapja volt, gondoltam meglepem vele.
Aztán nem hagyott nyugodni a vargánya. Szatyromban már ott lapult a fokhagymás kecskesajt, azt gondoltam, készítek hozzá vajban pirított vargányasztéket. (Ilyenkor, eszmélek rá, hogy kriptovegetáriánus vagyok, tulajdonképpen teljesen jól el tudnék lenni hús nélkül is. ) Vettem is gyorsan a nagy kalaposakból is. Otthon azonban hamar kiderült: kezdő gombavásárló vagyok. A recés kaparás feltehetően nem elsősorban tisztítási célokat szolgált. inkább az álcázás volt a szerepe. Sajnos telis tele volt kukacokkal. Így bánatomra szeletelés után jött a farigcsálás, és az eredetileg tervezett vaskos szték egyre vékonyabb és rövidebb lett. Na nem lett attól még rossz, az íze így is finom volt. Azért nagyon remélem, lesz még idén alkalom rá, hogy kipróbáljam, nem hagy nyugodni.
A kecskesajtból a képen láthatónál vékonyabb (vagy ha törik, akkor kisebb) darab kell, nehogy elnyomja a gomba ízét. A balzsamkrém a véletlen szüleménye, de jó választásnak bizonyult, lágyan hangsúlyozza a gomba édeskés ízét. Kitűnő előétel.

Hozzávalók:
vargánya
fokhagymás kecskesajt
vaj
balzsamkrém (vagy hosszan beforralt balzsamecet)
só
bors

1. A megmosott gombát szeletekre vágjuk és serpenyőben a vajon megpirítjuk.
2. Tányérra szedjük, mindenegyikre vékony szelet fokhagymás kecskesajtot helyezünk.
3. Sózzuk, borsozzuk, majd balzsamkrémpöttyökkel ízesítjük/díszítjük.

Epp áfonyatortája

Először Bloomingtonban ettem, ottlétünk utolsó heteiben, egy vendégségben. Egy könnyű, nyár eleji vacsora befejezéseként egy kedves észt-amerikai házaspár fantasztikus otthonában. Epp, a háziasszony rendkívüli ízléssel rendezte be design klasszikusokkal a minimalista stílusú házat. Télikertjükben, mely egyben második nappaliként is funkcionált, gondosan kikészített fakockák, golyós számoló és régi játékok várták Zsigmondot, hogy ne unatkozzon a vendégség alatt. (Ő hamar felfedezte a házat és megtalálta vendéglátóink lányának háromemeletes babaházát is. Ez lett a katonai hadműveleteinek helyszíne a következő pár órában.)
Jó volna egy ilyen télikert. Nyáron egy behűtött bor mellett ücsörögve nézni a nyírfa leveleit kora este, vagy télen a kandallóban ropogó tűznél habos kakaót iszogatni... hiába, javíthatatlan romantikahajhász vagyok.

Hozzávalók (kb.23 cm átmérőjű tortaformához)
3/4 csésze puha vaj (kb. 12 dkg)
1/2 csésze cukor (kb. 15 dkg)
2 tojás
1 csésze liszt (kb. 14 dkg)
1 teáskanál sütőpor
1/4 teáskanál só
kb. 35 dkg áfonya
fahéj

1. Keverjük össze gépi habverővel a cukrot és a vajat, majd adjuk hozzá a tojásokat.
2. Szitáljuk bele a lisztet, a sütőport és keverjük bele a sót is.
3. Kivajazott tortaformába simítjuk (elég sűrű a massza, ne ijedjünk meg, szépen fel fog emelkedni), és megszórjuk az áfonyával és a fahéjjal.
4. Előmelegített, 180 fokos sütőben 40-45 percig sütjük.

Tipp: a vaj és a tojás is legyen szobahőmérsékletű, így teljesen homogénre tudjuk keverni és nem marad fehér pöttyös a tészta. De ne aggódjunk, ha nincs idő megvárni, míg "felmelegszenek", a sütő majd felolvasztja.

Idill - második felvonás

Még pár kép, a Szalmaházban töltött nyaralásból. Aztán ismét jönnek a receptek. A napraforgós a pincesoron készült, a többi a birtok szebbnél szebb szegletéről.

Ugye, milyen szép?

Idill

A júliust a Balaton környékén vészeltük át, összesen négy állomáson. Családdal és barátokkal. Illetve az első hetet "A" tuti nyaralóban. Nem kerestem házat, csak amikor kiderült, hogy a lakásban levő 32 fok, mely sem ventillátorra, sem mindenféle szellőztetős trükkre nem megy sokkal lejjebb. Június végét írtunk ekkor, és már fenyegettek a hőségriadóval. Felmentem egy oldalra, és kb. 3 perc alatt megtaláltam álmaim nyaralóját. Telefon, kedves hangú tulajdonos a vonal túlsó végén. Igen, van szabad hely, picit máskor, de nem gond, emiatt a hely miatt szívesen alakítjuk a programot máshogy. Aztán pakolás és irány Buzsák.
Péntek délután érkezünk, a kulcsot Szántó Anna, a ház tulajdonosa és megálmodója hozza, biciklin. Érkezésünk előtt már a konyhaasztalra készített egy szárított levendulaágakkal körberakott kosárban házi lekvárt és szörpöt, hogy legyen mivel kísérni saját készítésű prószáját, amit nekünk sütött. Fenséges fogadtatás.
Bent igazi provence-i hangulat magyar alapanyagokból. Finom ízléssel alakítgatott és berendezett, jó szobaelosztású kis házikó, hatalmas kerttel, szőlőlugasos verandával, téglákkal kirakott reggelizőterasszal vagy esti borozgatóhellyel (mert napközben odatűz a nap), borospincével és egy fantasztikus pajtával. Ez tényleg a csúcs, deszkáin átszűrődik a napfény és bekukucskál a szellő is, tökéletes hely délutáni szendergésre, olvasgatásra, teázásra. Szalmabálákon vagy rekamién. Itt szoktak filmvetítést is rendezni, gyógy- és fűszernövényekből főzött teákkal és finom kencékkel megpakolt kenyérkékkel és zománcozott lábas gyermekkádban behűtött italokkal.
A ház minden részlete árasztja magából a nyugalmat. Minden a helyén van. A türkiz színre mázolt konyhaszekrény (nem újonnan, hanem eredetiben meghagyva, ahogy az egykori tulajdonos néni lefestette - mintha egy francia újságból vágták volna ki), a műkő mosogató kád rézcsapjai, a bejárati ajtóból átalakított szekrény és a dohányzóasztalként funkcionáló fateknő ugyanúgy, mint a szódásüveg vagy porcelán kancsógyűjtemény. Nem idegen a hímzett konyharuháktól és azsúrozott függönytől a kilimmel takart ülőpárna sem. A veranda eredeti mettlachiburkolata és a bontott téglából kirakott kályha már csak ráadás.
Azt már le sem merem írni, hogy az fejünk mellett egy egész teknőnyi szárított levendula árasztotta illatát, talán ettől és a tökéletesen sötétítő spalettától aludtunk minden nap olyan igazán édeset.
Mindez egy igen takaros kis falucskában található. Nem messze van a falu termálfürdője, Csisztapuszta, retro fíling, strand szélén kukoricatábla, sosincs tömeg, mindig kedvesek az emberek. Szuper, tényleg. Van pincesora is, műemlékileg védett, napraforgótáblával szegélyezett pincékkel, és van galambdúcos tájháza is.
Ha arra járunk, feltétlenül próbáljuk ki a Nyera Csárdát, finom, házias ételekkel, délben napi menüvel (ha jól emlékszem 870-ért). Nem vagyok nagyon rántott hús párti, de ez remek volt, könnyű, ropogós panírral és puha, omlós hússal. A falu előtti (Lengyeltóti felől) Puszta csárda pedig a slow food szerelmeseinek kánaánja. Ötletes, idényhez illesztett menüsor, ahol a körömvirág nemcsak díszítőelemként szerepel. A burgonyakrémleves pirított vargányával és medvehagymaolajjal fenséges, izgalmas volt a vadnyúl is. A franciás salátabár könnyű bemelegítésül szolgált, csak kicsit sok volt a bogarakból a hosszú várakozás alatt. A rendelés felvételét, a felszolgálást és az ételek elkészítését is a tulaj végezte, ezért sajnos a slow food slow service-zel is párosult. Ez persze nem baj, ha az ember úgy készül, mi éppen négy álmos és a hőségtől kimerült gyermekkel voltunk, azt hiszem ez nem az az engedjükelmagunkatésélvezzükamiteszünk állapot. Azért szurkolunk neki, igazán jó hely is lehet belőle.

Köszönjük Anna!