Amikor a szombati koszorúkötésre készültem és kipakoltam az összes fellelhető kincset a kamrából a tobozoktól a masnikon át a gyertyákig, ráleltem egy kis műanyag dobozra, amibe disznó módon a Zsigmondtól elcsent cukorkák kerültek. Igazi fogzabáló cukrok, nyalóka, ilyesmik. Szavatosságuk lejárt, az amúgy üvegszerűen áttetsző, piros vásárfia megviaszosodott, a gumicukrok megkeményedtek. Első gondolatra ment is volna a szemétbe, ha épp nem koszorúkötésre készülök. Így kaptak még egy esélyt. A gyerekszoba ajtón. Nehéz volt megértetni, hogy ragasztós mindegyiknek a háta, jobb, ha nem viszi oda a széket, hogy egyesével lelegelje, de végül sikerült.
Ha kedvet kaptunk hozzá próbálkozhatunk egyesével becsomagolt cukrokkal (pl. selyemcukor), savanyú cukrokkal vagy akár pillecukorral. Ha jó magasra tesszük nem kaphatnak fogszuvasodást. Jó kísérletezgetést!
Ha kedvet kaptunk hozzá próbálkozhatunk egyesével becsomagolt cukrokkal (pl. selyemcukor), savanyú cukrokkal vagy akár pillecukorral. Ha jó magasra tesszük nem kaphatnak fogszuvasodást. Jó kísérletezgetést!
Ez rém ötletes! Nagyon tetszik, a dísz is és maga a post is :)
VálaszTörlésJa, mi is csenegetünk cukorkákat, csokikat. És az a házi szabály, hogy naponta maximum egy kis kocka csoki vagy 1 db gumicukor (cukorka), kizárólag reggeli után, fogmosás előtt. Persze, ünnepekkor nehéz a nagyszülőkkel és rokonokkal megértetni a házirendet.
VálaszTörlésHa cukorból megy, akkor sörből is megy, nemde?
VálaszTörlésGarffyka, nem semmi, ha ezt az ünnepeken kívül sikerül betartani, nálunk biztos nem menne. (Csak az menekül meg, ami tényleg a kamra legeldugottabb részére kerül.)
VálaszTörlésImi, jól feladtad a leckét, most ezen fogok agyalni:)