SNC

Ismét itt. Eseménydús napokat élünk, éltünk. Volt konferencia, vulkán miatt lemaradt és itt maradt résztvevőkkel, mászkálós nappalokkal és vacsorás estékkel. (Mindkét gyermek rendesen viselkedett 3 hivatalos és 3 baráti vacsorán is egymást követő napokon. Ebből az egyik nálunk volt, szuper menüvel, újított előétellel, igyekszem reprodukálni és feltenni hamarosan.)

Az elmúlt két hét -számomra- legnagyobb eseménye mégis az volt, hogy Bé elküldött egy koncertre. Leadott egy nagy anyagot és amint sikerült egy adagnyi tejet összegyűjtenem a mélyhűtőbe, megrendelte a jegyet. Straight No Chaser koncert. A capella fiúkórus. Kettő is van belőle, egy profi (nem ezen voltam) és egy nem annyira profi, mindig változó összetétellel aszerint, kinek sikerül a féléve (csak hallgató lehet tag).

Kép innen.

Hétfő este, gyors etetés, autóba pattanás. Kivételesen beérek 12 perc alatt és ismét kivételesen sikerül a három sávos, egyirányú főúton parkolóhelyet találni és oda hátrafelé szuperül beparkolni. Meleg szél fúj és még teljesen világos van, este nyolc. A színház kívülről tiszta 50-es évek, világító neonok, cserélhető betűkkel kirakott program. Bent minden vörös bársonnyal borított, recsegő hajópadló, nehéz drapériák, sárgaréz kapaszkodó a meredek lépcsőkön. 30-as évek, szépen karban tartva. Lehet sört venni és bevinni a nézőtérre. Egy viccesre megcsinált video vezeti fel a kórust, akiket jelentős rajongótábor követ minden koncertre. Szűnni nem akaró lánysikoly, mikor végre színpadra jönnek a fiúk. Mindegyikük szigorúan szmokingban, csokornyakkendőben. A rapper is és a kosaras is. A show tényleg jó, talán csak Indiana himnuszát és a Hallelujah-t éneklik (majdnem) vigyázban állva. Találtam felvételeket a youtube-on, a karácsonyi koncertjükről, azóta még összeszokottabbak lettek. A felállás majdnem ugyanaz, hiányzott most a jobb szélső fiú. Ő most épp nem hallgató, CD-t árult a szünetben. Az előttem álló lánynak dedikálta is azokat, remegő kézzel nyitotta ki a csomagolást és láthatóan feszült volt, hogy nem lehet a színpadon.

Ilyen volt nagyjából:

Igen, a sikítás is. Ajánlom még ezt is:

és ha még van kapacitás ezt is, kicsit Shrek-es és nyálas, de nekem tetszett (vigyázat, 5 perc 48 másodperc :-)

Teljes feltöltődés. Végig dudorásztam, közben sokat gondoltam kis kórusunkra, akikkel hosszú évekig énekeltünk hasonlókat. Miattuk tettem be hármat a fentiekből. Nekünk is van ám ilyen jó basszusunk :-) Jó volt kikapcsolódni. Rég nem voltam sehol teljesen egyedül.

Ezalatt Anna két órát sírt Bének, és nem akarta elfogadni a cumisüveget (ezért külön büszke vagyok rá), de nem is volt éhes, az egész nem volt több 2,5 óránál. Hiányozhattam neki.

Nagyon kösz Bém, egy hős vagy!