Apai nagypapám főleg az alapanyagok beszerzésével vette ki részét a háztartásból. Amikor csak tehette pecázni ment. Ilyenkor -jó kapás esetén- egy időre ellátta a családot hallal, sőt még a mélyhűtőbe is jutott. Arra is emlékszem, hogy amikor egy zárlat miatt leégett a fél lakásunk és náluk laktunk, ameddig rendbe nem hoztuk a mienket, minden reggel megkérdezte: "Mit kértek reggelire? Tejeskávét vajas-mézes kenyérrel vagy kávés tejet vajas-mézes kenyérrel vagy tejeskávét mézes-vajas kenyérrel, esetleg kávés tejet mézes vajas kenyérrel?" Igaz, csak nyolc éves voltam akkor, de olyan viccesen kérdezte, hogy huszadszorra is jóízűen tudtam rajta nevetni. Néha ebédre készített nekünk fokhagymás szeletet. Ez az ő reszortja volt, ezt csak ő csinálhatta. Marhahús szeleteket sütött meg, (csak gyanítom, hogy zsíron), majd felöntötte vízzel és sok fokhagymagerezd kíséretében fedő alatt párolta puhára. Legjobban a számban szétmálló sült-főtt fokhagymákat szerettem és a végén friss kenyérrel kitunkolni a szaftot. Sosem néztem, hogyan készíti, remélem nagymamám emlékszik még rá.
Nem volt sok időm ebédig, így sertéscombot vettem a hentesnél, abból próbáltam feleleveníteni a receptet (kellemetlen lesz, ha legközelebb marhahúsból készítem és kiderült, pont ugyannyi idő alatt megvan, mindegy). Köretnek krumplit főztem, mert Bé otthon dolgozott, és gondoltam kedvezek neki kedvenc párosításával, de hogy ne legyen unalmas és nem utolsó sorban azért, hogy magamnak is kedvezzek, jó adag mustárral dobtam fel a köretet.
Nem volt sok időm ebédig, így sertéscombot vettem a hentesnél, abból próbáltam feleleveníteni a receptet (kellemetlen lesz, ha legközelebb marhahúsból készítem és kiderült, pont ugyannyi idő alatt megvan, mindegy). Köretnek krumplit főztem, mert Bé otthon dolgozott, és gondoltam kedvezek neki kedvenc párosításával, de hogy ne legyen unalmas és nem utolsó sorban azért, hogy magamnak is kedvezzek, jó adag mustárral dobtam fel a köretet.
Hozzávalók:
4 vékony szelet sertéscomb
10 gerezd fokhagyma (lehet több is:)
vaj
1 ek olívaolaj
0,5 dl száraz fehérbor
70 dkg kifliburgonya
2-3 evőkanál bajor mustár (magos édes mustár)
só
frissen őrölt bors
1. Hámozzuk meg a burgonyát és hosszában harmadoljuk fel. Főzzük meg forró, sós vízben, majd szűrjük le. Egy magas falú tálba tegyük, hogy könnyen összerázhassuk a mustárral.
2. Tegyünk rá 2 evőkanál vajat késsel feldarabolva, hogy mindenhova egyenletesen jusson, valamint 2-3 evőkanál bajor mustárt. Óvatosan rázogassuk a tálat, hogy a vaj és a mustár egyenletesen lepje be a krumplikat. Sózzuk és borsozzuk.
3. Diónyi vaj és az olívaolaj keverékén süssük meg hirtelen az előzőleg megborsozott hússzeleteket. Ha nem férnek el, akkor több részletben süssük meg.
4. Öntsünk a forró serpenyőbe fehérbort, hogy felszedje a letapadt darabkákat, forraljuk kissé el, majd tegyük vissza a szeleteket. Engedjük fel kevés vízzel és fedő alatt pároljuk puhára.
Imi kérdi: hogyhogy otthon volt Bé? :) Amúgy már csorog a nyálam a jó kis békebeli fokhagymás húsra... :)
VálaszTörlésA kérdés jogos, épp az otthon dolgozós napja volt. Ha jössz legközelebb, csinálok neked marhából, jó?
VálaszTörlés