Díj, díjak

Napok óta készülök, hogy megírjam ezt a posztot. De amennyire aktív voltam szülés előtt, annyira nem vagyok az utána. Éjjel vagyunk ébren, a nappal meg egy pillanat alatt eltelik.

Nagy meglepetésként ért, amikor Bibe kreatív blog díjjal ajándékozott meg. Azóta Garffykától is kaptam egyet. Mindkettő váratlanul ért és nagyon köszönöm. Röpke blogger életem alatt még nem találkoztam evvel a díjjal, kicsit utána kellett néznem, hogy zajlik a díjazás.

Először a nehezén esnék túl, 7 dologot kell írni magamról. Lássuk.

1. Sokat beszélek, rendszerint sok-sok alárendelt mondattal és rengeteg névvel. Tulajdonképpen előbb kezdtem beszélni, mint járni, bár mindkettőt elég korán. 9 hónaposan kezdtem beszélni, apukám szetint azóta nem áll be a szám. A járással 11 hónaposan örvendeztettem meg szüleimet.

2. Sosem tudok megülni a fenekemen. Állandóan nyüzsgök. Ha épp lenne olyan időszak, hogy nincs mit csinálnom, egyből találok elfoglaltságot. Ha lehet, rögtön kettőt és egyszerre.

3. Mindig van VALAMI, amiért lelkesedem. Jön egy ötlet, ihlet, azt felkapom, szárnyalok vele, aztán általában ahogy jött, úgy megy is. Vagy marad és akkor avval élek éjjel-nappal. (Innen jön a blog neve is.)

4. Felvidítanak az élet apró örömei, szépségei mint például a várva várt tavaszillat, a hajnali vad madárcsicsergés, Anna szuszogása a mellkasomon, Zsigmond reggeli puszija, egy kiadós barátnős beszélgetés, finom vacsora gyertyafénnyel és passzoló borocskákkal vagy a legutóbbi szépség: esőben, sötétben a lejtő alján visszanézve a visszapillantó tükörben csak a mögöttem jövő autó fényszóróját láttam, még a lejtő tetején volt, de a fénye hosszúra nyúlt a nedves úton, e két lángnyelv nézett vissza rám a tükörből.

5. Sokszor türelmetlen vagyok és lusta. Viszont ha van egy cél, azért tűzön-vízen keresztül tudok elég kitartóan harcolni.

6. Szeretem a pepecselős dolgokat. Így szeretek kézzel készíteni ajándékokat, átváltoztatni már nem használt tárgyakat és új szereppel ruházni fel őket, szeretek bonyolult menüsorokat végigfőzni egy vendégségre, szeretem csinosítgatni a lakásunkat (akár félévente átrendezni a bútorokat, amitől a férjem kivan, a férfiak azt hiszem az állandóságot szeretik), új színre mázolni a bútorokat.

7. A végére hagytam, mint legfontosabbakat: a családom. A kis családom legelőször, aztán természetesen a nagy is, aztán a barátok. Ez azt hiszem természetes. De ez is jellemző rám, nagyon fontosak az emberi kapcsolataim. Muszáj emberek között lennem, a munkám s akkor okoz örömöt, ha avval embereknek segíthetek vagy velük foglalkozhatom.

Azoknak szeretném elsősorban továbbadni, akiket majdnem minden nap olvasok és azoknak, akiknek valami miatt tetszik a blogja.

1. Elsőként Dolce Vitának, akinek blogjára férjem hívta fel a figyelmemet. Igazából addig azt sem tudtam, hogy léteznek gasztroblogok. Köszönteként is küldöm a mindig gyönyörű képekért, egyszerűen elkészíthető receptekért, a sok-sok inspirációért. Meg egyébként is, a megjelent könyve (amit úgy hozott az Angyalka anyukámékhoz karácsonyra, hogy én nem is voltam otthon, s majd csak júniusban vehetem a kezembe, dehát az Angyalok mindig tudják, mit kell hozni) talán a legkreatívabb a mai szakácskönyvpiacon. Személy szerint nem tudok más könyvről, ahol a receptek, a fotók és a tördelés is mind-mind saját alkotás lenne.

2. Chili és Vaníliának, akit DV lilahagymalekváros posztjával ismertem meg (amit ő azt hiszem úgy kezd, hogy hogyan ismertem meg Ch&V-t, ez a körbehivatkozás, vagy mi). Szeretem gasztrotörténeti írásait, tetszik, amit kitartóan és elkötelezetten csinál, hogy új távlatok nyíltak (általa is) a magyar gasztronómiai életben. Kitartást kívánok úttörő munkájához.

3. Ízbolygónak, ő a harmadik, akit rendszeresen megnézek. S talán még nem főztem tőle, sokszor találom érdekesnek receptjeit. Menüsoraiban egészen magamra ismertem.

4. Beatbullhoz már ritkábban jutok el, de mindig tud valami rettentő érdekeset kínálni. A narancspora vagy a paszternák brulée-je megbabonázott, talán lesz is belőlük valami, ha eljutok odaáig. Mint említettem, szeretem a pepecselős recepteket is, így az övéit kifejezetten. A magyarázatokról nem is beszélve.

5. Napmátkának sokoldalúságáért, és igen, a gyönyörű fejlécért is. Meg ki nem akarna egy itthoni River Cottage-ban élni, ha nála járok, az kicsit olyan.

6. Hogy ne csak főzős legyen, a Gyerekszoba nevezetű blognak, merthát az nekem is volt, csak leégett. Komolyan. De félretéve ezt a (nem) tréfát, sokszor van rajta hasznos dolog, ötletadó kép, mint például ez, szeretném is megvalósítani otthon.

7. Itt több külföldi oldal jöhetne szóba, de nekik nem adhatom, így maradnak a fenti díjazottak.