Trikolór saláta

Zsigmondot kicsit megzavarta az a tény, hogy a március 15-i iskolai ünnepség pénteken volt a negyedik órában. Lelkesen újságolta, hogy a 3. a, a 3. b és a 3. c adott műsort, voltak huszárok és szavalta a Talpra magyart. Nem sikerült meggyőznünk, hogy szombaton NEM március 16-a volt. Vasárnapra megbékélt a helyzettel és újult lendülettel várja, hogy élőben is nézhessünk lovas huszárokat. A nemzeti ünnep tiszteletére készült a "kokárdás" saláta. Az alapsaláta Bé mamájának mindig fantasztikus salátája, ezt komponáltam át kissé. Szintén ez alkalomból fotóztam le a derítésre használt fehér műanyag lapomat, ezúttal színéről. (A werkfotós összeállítás a recept alatt található:)

Hozzávalók:
fél kínai kel (én most sötétzöld levelűt kaptam)
3 szál újhagyma
3 paradicsom
3 dl kefír
fél csokor kapor
1 gerezd fokhagyma
1 teáskanál dióolaj (vagy olíva)
1 csavarintás citromlé
frissen őrölt bors
só (bátran adagoljuk)

1. A megmosott és megszárított kínai kel leveleket csíkokra vágjuk. Hozzáadjuk az újhagymák felkarikázott zöldjét és az aprított kaprot. Egy kerek salátástálban összekeverjük. Ez a zöld.
2. Kikeverjük az öntetet: a citromlét az olajjal, kefírrel, a szétnyomkodott fokhagymával, borsozzuk és bátran sózzuk (mondjuk két nagy csipet, legfeljebb később adunk még hozzá). Ez a fehér.
3. A megmosott paradicsomokat félbevágjuk és kivágjuk a zöld részét. Felkockázzuk. Ez a piros.
4. A salátástálban kokárda alakban rendezzük a hozzávalókat. Összekeverve és egy-két órát állni hagyva az ízek klasszul összeérnek, hagyjunk neki időt.

Minimál fondue

Van, hogy az ember nem akar hosszú ideig pepecselni valamivel. Van, hogy mégis valami különlegeset szeretnénk magunknak vagy másnak. Van, hogy egy alkalomra elég valami egyszerű, de nem szokványos ennivaló is. Van, hogy csak úgy, alkalom nélkül is megkívánjuk a nem szokványosat. Ilyen esetekben kitűnő választás ez az álfondue, főleg, amíg odakint tombol a hideg és süvít a szél. Mert most megint tombol és megint süvít.

Bálint napra, évfordulóra vagy egy barátnős csevejhez. A meleg sajt mellé csúszik a bor is, készülni meg kb. 16 percet kell rá. Előmelegített sütőre van még szükségünk és némi mártogatni valóra: kenyér, alma, körte, dió, csemegeuborka, savanyú gyöngyhagyma, kolbászkarika, vagy bármi jöhet, ami van otthon és gusztusunk támad olvadt sajttal párosítani. Ha nem fadobozos sajtot veszünk, akkor egy hőálló tálban végezzük el a lenti műveletet. Nyárs híján a villa is megteszi.

Hozzávalók (2 személyre):
1 korong fadobozos camembert
1 löttyintésnyi fehérbor
1 alma
1 körte
pár szelet baguette (mi olivással ettük)

1. Csomagoljuk ki a sajtot a papírjából, vágjuk végig vékonyan a tetején lévő penészréteget, de ne vegyük le. Szurkáljuk meg villával több helyen és tegyük vissza a dobozába, vagy egy hőálló tálkába. Öntsünk rá egy kis fehérbort.
2. Sütőbe tolva 10-15 percet sütjük, míg a belseje krémesre olvad. Ezalatt felkockázzuk az almát és a körtét, szeleteljük vagy tördeljük a kenyeret.
3. Azonnal tálaljuk, óvatosan levéve vagy felhajtva a kalapját már kezdhetjük is a mártogatást.

Siegfried galuska

Magdi dédinél ettem először. Szeretem, mert gyors, könnyű és kicsit más és egyszerűbb, is mint a szokásos, morzsás-grízes változat. Tehetünk rá tejfölt és por- vagy vaníliás cukrot, lekvárt. Most még meg is futtattam egy vajon, hogy kérgesedjen. Az eredmény: belül lágy, kívül kissé roppanós állag. A tetejére házi vaníliás cukor került, amit úgy készítek, hogy a kikapargatott vaníliahéjakat robotgépben összetöröm és összekeverem kristálycukorral. Így szép barna pöttyös, vanília ízű cukrot kapok, bármibe tehető, jobb, mint a zacsis. Persze lehet egész rudakat is aprítani, nálam általában a belseje crème brûlée-ben végzi.
Kivételesen a túró és a tejföl is termelői (valkói és csomádi), Szentendre határában egy lakókocsiból árulják, különlegesen jó volt mindkettő. Az utóbbira kiskanállal jártam rá, még szerencse, hogy nagy kiszerelést vettem.

Hozzávalók:
25 dkg túró
4 tojás
6 púpozott evőkanál liszt
vaj a kérgesítéshez
tejföl
vaníliás cukor vagy porcukor
só

1. Egy tálban összekeverjük a tojásokat a liszttel és hozzáadjuk a túrót. Villával jól elkeverjük, ha van időnk, állni hagyjuk kicsit, ha nincs, akkor nem.
2. Sós, lobogva forró vízbe a masszából evőkanállal galuskákat szaggatunk és kifőzzük. Picivel tovább, mint ahogy feljön a tetejére (én mindig szétvágok egyet, akkor jó, ha lágy, de nem esik szét).
3. Egy serpenyőben vajat olvasztunk, erre szedjük rá a lecsepegtetett galuskákat és mindkét oldalán odakapatjuk. Ez a művelet szimultánban végezhető a kifőzéssel, amíg a második adagot szaggatjuk, pont készre kérgesedik az első.
4. Tejföllel és valamilyen cukorral vagy lekvárral tálaljuk.

Szőlő falatok

Az úgy volt, hogy ultramázlista lévén 11 napot voltam tavaly Milánóban design ügyből kifolyólag. Szinte mindig ugyanabban a hangulatos, ízig-vérig olasz étteremben vacsoráztunk. Napközben csupa érdekes dolog, kiállítás, felfedezés, rohanás és művelődés, este pedig szíves fogadtatás a legközelibb kisvendéglőben. Remek ételek maradtak meg emlékezetemben, némelyiket megfelelő alapanyag híján elég nehezen lehetne reprodukálni. No meg a tapasztalat, igen sokat kéne gyakorolni ahhoz a focaccia-hoz, amit ott ettünk. Vacsora után gyakran választottuk a Grana Padano-balzsamecet-méz hármasát, mely egyszerre sajttál és desszert. Ezt egészítettem ki az éppen aktuálisan palettán lévő szőlővel. Beszélgetésekhez falatozni, vagy vacsora után levezetésképpen ideális. Egyszerű, érdekes és nem szokványos párosítás. Tessék bátran kipróbálni.

Hozzávalók:
Grana Padano
Jó minőségű balzsamecet
Méz
Szőlő

1. Egyenlő mennyiségű mézet és balzsamecetet öntünk egy tányérban, ne is keverjük össze, szép az, amikor a két anyag találkozik.
2. Ebbe mártogassuk a sajtforgácsokat és a szőlőszemeket.

(A recept megtalálható a diningguide.hu receptversenyén.)

Vargányamáj

Ha minden évszakban teremne a vargánya, talán tényleg vegetáriánus lennék. De szerencsére nem így van, mert 1. nem örülnénk annyira, mikor megjelenik 2. a bacon és a libamáj hiányozna. Ezért is ért nagy meglepetésként, mikor az előzőekben közölt gombafarigcsálásból visszamaradt, különböző méretű, nem kukacos darabkákat nagyon kevés vajon, hirtelen megsütöttem. Inkább csak átforgattam, folyamatosan kavargatva, gyorsan, majd a tányéron ízesítettem nagy szemű sóval és frissen őrölt borssal. A végeredmény furcsa módon ízében és állagában is emlékeztetett egy jól elkészített libamájra. Ruganyos, mégis omlós, már-már olvadós állagú, selymes, ugyanakkor telt ízű. Biztos a friss só-bors élmény is segített az illúzión, remek volt az összhatás. Tessék bátran kipróbálni.

Hozzávalók:
vargánya
(pici) vaj
nagy szemű só
bors

1. Kevés vajat olvasztunk serpenyőben és rádobjuk a megtisztított, darabolt gombát.
2. Hirtelen, kavargatva, rövid ideig sütjük.
3. Tányérra szedjük, és megszórjuk nagy szemű sóval és frissen őrölt borssal (én mindkettőt fűszermalomból tekertem).

Pirított vargányaszeletek fokhagymás kecskesajttal

Van már vagy két hete is, hogy a Fény utcai piacról hazafelé indultam. Mindenhol szatyrok lógtak, kezemen, vállamon, babakocsin, mikor vesztemre a kijáratnál balra fordítottam a fejem. Így vettem észre a gombaárus pultokat. Eléggé el vannak rejtve, igazságtalanul. Pedig az időjárástól függően érdekesebbnél érdekesebb gombákkal találkozhatunk. Akkor még "csak" vargánya és rókagomba volt. Szép, nagy fejek, harsanó, feszes kalappal és gondosan (láthatóan recés késsel) lekapart tönkkel. Igaziból a rókagomba miatt álltam meg, anyukámnak gyermekkori ízes emléke. Sokszor ették tojásosan, hús mellé garnírungnak, és mivel névnapja volt, gondoltam meglepem vele.
Aztán nem hagyott nyugodni a vargánya. Szatyromban már ott lapult a fokhagymás kecskesajt, azt gondoltam, készítek hozzá vajban pirított vargányasztéket. (Ilyenkor, eszmélek rá, hogy kriptovegetáriánus vagyok, tulajdonképpen teljesen jól el tudnék lenni hús nélkül is. ) Vettem is gyorsan a nagy kalaposakból is. Otthon azonban hamar kiderült: kezdő gombavásárló vagyok. A recés kaparás feltehetően nem elsősorban tisztítási célokat szolgált. inkább az álcázás volt a szerepe. Sajnos telis tele volt kukacokkal. Így bánatomra szeletelés után jött a farigcsálás, és az eredetileg tervezett vaskos szték egyre vékonyabb és rövidebb lett. Na nem lett attól még rossz, az íze így is finom volt. Azért nagyon remélem, lesz még idén alkalom rá, hogy kipróbáljam, nem hagy nyugodni.
A kecskesajtból a képen láthatónál vékonyabb (vagy ha törik, akkor kisebb) darab kell, nehogy elnyomja a gomba ízét. A balzsamkrém a véletlen szüleménye, de jó választásnak bizonyult, lágyan hangsúlyozza a gomba édeskés ízét. Kitűnő előétel.

Hozzávalók:
vargánya
fokhagymás kecskesajt
vaj
balzsamkrém (vagy hosszan beforralt balzsamecet)
só
bors

1. A megmosott gombát szeletekre vágjuk és serpenyőben a vajon megpirítjuk.
2. Tányérra szedjük, mindenegyikre vékony szelet fokhagymás kecskesajtot helyezünk.
3. Sózzuk, borsozzuk, majd balzsamkrémpöttyökkel ízesítjük/díszítjük.

Tavaszi pite

Gyakran készítek pitét. Mindig sósat. Szeretjük, mert hamar elkészül, előétel, könnyű ebéd vagy vacsora lehet egy kis zöld salátával. A tésztáját (egyenlőre még) nem én készítem. Mélyhűtött leveles tésztát használtam, de a friss változattal még könnyebb dolgozni.

Variálhatjuk kedvünk szerint, lehet húsos vagy vega, kerülhet bele tejszín vagy tejföl, tetejére sajt. Most abból dolgoztam, ami a hűtőben volt. Igazi zöld pite lett.

Tipp a póréhagyma tisztításához: ha a póréhagyma rétegei alatt fekete homokos-földes réteget találunk legkönnyebben úgy tisztítható meg, ha hosszában negyedbe vágjuk és folyó víz alatt kissé meglazítva a rétegeket, kimossuk. Visszarendezve dolgozhatunk tovább a negyedelt pórékkal. Vékonyabbaknál elég, ha felezzük és úgy öblítjük le.

Hozzávalók (kb. 23 cm-es tortaformához):

1 kisarasznyi póréhagyma

4 kisarasznyi cukkini

10-12 szál spárga

3 dl tejszín (ebben épp 2 dl tejföl és 1 dl író volt, tejszín hiányában)

1 evőkanál vaj

diónyi kéksajt

só, bors

1 lap leveles tészta

1. Serpenyőben vajon megpároljuk kicsit a felszeletelt pórét, hamar hozzáadva a megmosott és héjastól karikákra vágott cukkinit. Együtt puhulnak.

2. Mikor már majdnem kész, beledobjuk a megmosott spárgát. Én háromba vágtam egy szálat, az alsó két részt tettem a cukkinihez. A fejeket tartsuk meg a végére, annak elég, ha a sütőben párolódik.

3. Öntsük fel a tejszínnel, sózzuk, borsozzuk. Rottyanjon egyet, vegyük le a tűzől és keverjük hozzá a spárgafejeket.

4. Vajazzunk ki egy tortaformát, béleljük ki leveles tésztával és öntsük bele a tejszínes zöldséget. Morzsoljuk rá a kéksajtot és 200 fokos előmelegített sütőben süssük 20-25 percet.

Mangó lassi

Nem tipikus téli ital. Egy havas csütörtök estén haladtunk el az okkersárgára festett indiai étterem mellett, épp a megyei könyvtárból hazafelé tartva. Ölemben egy halom könyv, jórésze szakácskönyv. Olyanok is, amikkel eddig csak a könyvesboltokban szemeztem. Természetesen meghozta az étvágyamat lapozgatásuk, és ahogy felvillant a periférián az elefántos étterem- embléma, rögtön bevillant egy napsárga mangó lassi képe és vele együtt íze is. Már nem fordultunk vissza, így a kamrában lapuló mangókonzerv lett áldozata csillapíthatatlan lassi-vágyamnak. Nem tudom, mit tehetnek bele az étteremben, nekem nem lett olyan élénk sárga színű. Az ízével szerencsére nem volt gond, még Zsigmondnak is nagyon ízlett.

A lassi egyébként Indiában és Pakinsztánban népszerű, joghurt alapú ital. Sokszor készítik sósan, őrölt, pirított római köménnyel vagy mentával fűszerezve. Az édes verzió többek között rózsavízzel, citrommal, eperrel, vagy sáfránnyal készül, a legkedveltebb talán mégis a mangós változat. Számos recept van rá, az alap a mangó és a joghurt, higítható tejjel, vízzel vagy tej és tejszín keverékével, nyáron fagylalttal. Jól megy hozzá a pisztácia és a kardamom is. Ez utóbbiból még tart a karácsonyra felhalmozott készletem, szerepelni fog a közeljövőben még párszor.

Hozzávalók:

1 doboz lecsepegtetett mangókonzerv

2,5 dl sűrű natúr joghurt (én görögöt használtam)

1,5 dl tej

2 evőkanál méz

kardamommag a díszítéshez

1. A mangót a joghurttal hosszan turmixoljuk, hogy teljesen egynemű anyagot kapjunk.

2. Hozzáadjuk a tejet és a mézet, simára keverjük.

3. Kardamom magokkal díszítjük.

Kecskesajt almával salátaágyon

Az egyik nagy kedvencem a kecskesajtos előétel. Lehet pirítóson grillezett vagy ez az almás verzió, mindegy. Legyen alatta saláta, lehetőleg vinaigrette-tel, megszórhatjuk dióval és/vagy olajbogyóval. Persze feketével. Ez utóbbi inkább a meleg verzióhoz illik, a dió jöhet ehhez is. Az elfogyasztás után jutott eszembe, hogy van még a kamrában pár szem, így a képről ez lemaradt. Csak a hengeres, puha fajtából jó, amit ujjnyi darabokban, előre csomagolva lehet kapni.

Nem szoktam mikrót használni főzéshez, de bevallom, a reggeli kávéhoz abban melegítem a tejet, rossz szokás, igyekszem kigyógyulni belőle. Tulajdonképpen ez az egyetlen étel, amit ebben készítek. A vinaigrette ebben az esetben vízzel higított változatban készül, hogy még könnyebb legyen és a feltét ízei érvényesüljenek, az önteté épp csak kiegészítse az ízhatást. Mindig az öntet kerüljön először az edénybe és abba forgassuk az előzőleg alaposan megszárított leveleket. Ehhez érdemes beszerezni egy salátacentrifugát. Közvetlenül tálalás előtt készítsük el, gyorsan megvan, de frissen a legjobb.

Több titok (talán) nincs, íme az elkészítés:

Hozzávalók (4 személyre):

1 hengeres kecskesajt

2-3 alma

metélőhagyma

tejföl

salátakeverék vagy csak madárbegy saláta

1 kiskanál dijoni mustár

1 evőkanál almaecet

2 evőkanál olívaolaj

2 evőkanál víz

só, bors

1. Egy nagy salátástálban keverjük ki a mustárt az ecettel, sóval, borssal, adjuk hozzá az olajat és a vizet, keverjük egyneművé és forgassuk bele az előzőleg megmosott és megszárított salátát.

2. A megmosott almákból héjastól szeleteket vágunk, sózzuk, borsozzuk és 1,5-2 percre betesszük a mikróba. Ha már majdnem puha ráteszünk egy-egy karika sajtot és újabb 1 percig mikrózzuk.

3. Mindegyik tetejére tegyünk egy evőkanál tejfölt, borsozzuk meg és szórjuk meg apróra vágott snidlinggel.

Sütőtök flan

Még ősszel történt, hogy Zsigmond leszállt az iskolabuszról és egy cetlit lobogtatott a kezében. Miután mind a tizennyolc gyermek felsorakozott az út túloldalán és a buszvezető intett, hogy mehetnek, átrohant ő is és boldogan újságolta: "Nézd mama, leírtam neked egy receptet."

Íme:

Azon a héten a sütőtökkel foglalkoztak, lévén közeledett a Halloween. Az egyik mesekönyvben sütőtök tortát készítettek és az olvasás megkönnyítésére bizonyos szavak rajzokkal voltak helyettesítve, így ő is megértette a történetet. Fogott egy cetlit és leírta nekem. A kérdésemre, hogy mi is a recept pontosan, a következő választ kaptam: "Kell hozzá 1 liter tej, 3 tojás (egy későbbi felolvasás szerint néhány tojás), 1 zsák liszt, 1 üveg cukor, 1 üveg fahéj és egy sütő a sütéshez."

Nos, nem egészen ezt a receptet követtem, de muszáj volt megsütnöm VALAMIT, ami nagyjából ezeket tartalmazza. Mivel rájöttem, hogy lassan vége a tökszezonnak beszereztem egyet. Erre másnap DV fantasztikus almás-korianderes sütőtöklevest tett fel a blogjára. Már majdnem elcsábultam, végül megszületett a kompromisszum. A tök feléből alkottam egy sütit, a másik fele meg várja, hogy kókusztejes leves legyen belőle. Ez utóbbit a leeső nagy hó akadályozza, nem tudtam még beszerezni a friss koriandert. Talán holnap.

A flan pedig úgy született, hogy valami könnyű tésztát szerettem volna, inkább pudingos állagút, mint piskótásat. Variálható a szokásos fűszerekkel, mint fahéj, gyömbér, szegfűszeg, vanília, én most a tiszta ízkombinációra voltam kíváncsi és így is finom lett.

Hozzávalók:

50 dkg tisztított, kockázott sütőtök

8-10 dkg barna cukor

8 dkg liszt

1 evőkanál puha vaj

2 tojás

1/2 dl tej

1. A kockázott sütőtököt pici vízben fedő alatt puhára főzzük, majd leszűrjük és egy keverőtálban villával széttörjük.

2. Hozzákeverjük a többi hozzávalót, azaz a cukrot, a tejet, a vajat és a tojást, majd a lisztet.

3. Kivajazott 25 cm átmérőjű formába öntjük és 180 fokos előmelegített sütőben 45 percig sütjük.

Vörös és fehér

A megmaradt sült cékla utóélete és a hűtőben pihenő édesköményből készült krémes leves találkozása. Mindkettő rettentő egyszerű, kontrasztos színei miatt jól párosítható. A játékos tálalás csak kísérlet, a cékla szépen mutat az édeskömény tálkában, bár hamar belefut a repedésekbe és megfesti azokat, szerintem ettől csak még szebb lesz. A kivájt céklában pedig szépen fehérlik az édeskömény leves. Mindkettőhöz remekül illik a puha kecskesajt levesbetétként.

A hitelesség kedvéért leírom az elkészült kép utáni eseményeket, avagy mi történik a kulisszák mögött.

Feltettem főni mindkét hozzávalót, és mivel tényleg nem kell sokat bíbelődni velük, mást is csináltam mellette. Bé eközben az emeleten dolgozott, gondolom néha konstatálta a turmixgép hangját, és lelkileg felkészült egy komplett ebéd elfogyasztására.

-Bé, gyere!

Lejön, és leül az éppen lefotózott tányér leves mögé. Bizalmatlan turkálás.

-Mi ez a fehér?-kérdi mosolyogva.

-Édeskömény leves. Kérsz még bele kecskesajtot?- próbálkozom, hátha ez felkelti érdeklődését.

-Miért, hol van benne?- megmutatom a tányér egyetlen díszét, majd erős gyanúm támad, hogy a leves bizony kihűlt a fotózás alatt.

-Meg is melegítheted.- ajánlgatom.

-Most viccelsz? Hová dugtad a HÚST KRUMPLIVAL?????-kérdi Bé felhúzott szemöldökkel. Erre én annyira nevetek, hogy ijedten rámszól, nehogy elinduljon a szülés itt a nagy kacagástól, majd konkrétan rákérdez: Ez az ebéd?!?!

-Gondoltam, csinálhatnál egy kis melegszendvicset.- válaszolom, harsány röhögés a túloldalalon.- Nem azt mondtam, hogy gyere ebédelni, hanem azt, hogy gyere le- hozom fel védekezésképpen.

-Azért a pofátlanságnak is van határa!!!- mondja nem szűnő röhögés közepette. Majd kedvesen nekiáll toastot készíteni. Fenomenálisan csinálja, meg kell hagyni. Jókedvűen esszük meg.

Mi ebből a tanulság? Legyen mindig "megfelelő" ennivaló, ha kísérletezésre adjuk a fejünket.

Csak biztosnságképpen, a családi béke érdekében.

Hozzávalók:

sült cékla

só, bors

citromlé

1 db édeskömény

2 szem krumpli

tejszín

kecskesajt

(mindkettőnek jót tesz, ha alaplében főzzük, nekem most nem volt)

1. Az édesköményt felkockázzuk és a szintén kockázott (előzpleg meghámozott) krumplival puhára főzzük. Sózzuk, borsozzuk és leturmixoljuk. Ha kell, pótoljuk a vizet, amiben főtt és tejszínnel felöntjük, hogy krémes állagú levesünk selymesebb legyen.

2. A céklát is felfőzzük sóval, borssal és citromlével ízesítjük, turmixoljuk.

Ha nagyjából egyforma sűrűségűek, könnyű lesz a tányérba önteni két oldalról, egyszerre. Kecskesajttal és az édeskömény levelével díszítjük, mindkettő funkcionálhat levesbetétként.