Gyöngyvirág ünnep

Május elseje Franciaországban alig több, mint kétszáz éve a munka ünnepe. Megosztva egy több, mint kétszer olyan öreg hagyománnyal, a gyöngyvirág ünnepével. Ez utóbbit általában IX. Károlyhoz korára datálják, ami legjobb esetben is 450 éves hagyományt jelent, de egyesek szerint a népszokás még ennél is korábbi. Jelesül, hogy ezen a napon egy-egy szál gyöngyvirággal ajándékozzák meg szeretteiket , jó szerencsét kívánva. Ez a csak pár napot nyíló virág ezek szerint jó pár száz éve megőrizte virágzási idejét, dacolva mindenféle felmelegedésnek (akkor az orgona miért nyílik mindig hamarabb???? lassan nem is tart ki anyák napjáig. Tudom, tudom, azért, mert az nem védett, árnyékos helyen nő).

Így külön büszke voltam, amikor bizony már három hete szert tettem az elsők egyikére. A Luxembourg-kert mellett sétáltunk, a földön egy szakállas férfi egy kisfiúval kicsi csokrokban árulta. Ha Zsigmond nem unszol, akkor is vettem volna, olyanok voltak, mintha A lápvidék gyermekeiből jöttek volna egyenest. Betűztem a babakocsi felhajtott búrájába és elégedetten vettem észre, hogy az Odéonnál lévő, hipergyönyörű virágos bolt két férfi dolgozója kiszúrta és le sem vette róla a szemét, míg be nem fordultunk a sarkon. Elismerően nézték, s gondolom, közben azon töprengtek, hogy bizony, már a gyöngyvirág is ilyen korán nyílik.

A képek az első csokorról:

Valamint május elsején, nem a belvárosban. (Képre kattintva nagyban.)

Ismét

Boldog új esztendőt. Jót bármikor lehet kívánni, boldogat is. Eltelt jó pár hét, túl vagyunk pár betegségen, egy gyors és meglepetésekkel teli karácsonyon, egy ötnapos, őrségi teljesen kikapcsolós gyerekes-barátos-családos szuper szilveszterezésen, iskolába visszarázódáson, megkésett cipőkötés-tanításon, jó pár nyitott ablaknál (nem)alvós -közben figyeljük, kap-e levegőt a pici- éjszakán, egy kiadós szelektáláson, egy fantasztikus Olimpiás vacsorán és egy kiállítás megnyitón.
Újra főzök is, alkotni is próbálok, már amikor nem egy épp elindulóban levő még nem 11 hónapos után rohanok. Már két lépés fixen megy, mint ahogy a bármit azonnal a szájba vevés is, tusfürdőtől a radíros végű ceruzán át a földre hullott kenyérmorzsáig. A vezetékeket előszeretettel rágcsálja és bármilyen könyvet bárhonnan leránt. Mondjuk a lakásunknak kevés olyan pontja van, ahonnan nem könyvet ránthat karmagasságból magára.

Bemelegítésül pár kép az év végi ködös Kercaszomorról.

Ajtókoszorú

Íme a harmadik koszorú, egyben búcsú is a régi, kopottas ajtónktól. Igen, a képen még ő látható. Az új is nagyon sok fényt enged be, viszont semmi hideget, ami nem egy hátrány a földön csúszó és mászó picivel. Egyetlen gondom az új ajtóval, hogy nem tudok rá koszorút tenni. De azt hiszem ez sem lesz sokáig így.
Jelentem, az első adag mézes kisült. Nagyméretűeket is díszítettünk Zsigmonddal az osztályába is, így lett vörösáfonya-cserepes házikó, szezámmaggal fehérített szárnyú angyal és csillagánizzsal, szegfűszeggel kirakott csillag is, hogy csak párat említsek.
Most indulok a karácsonyi ünnepségükre, ahova hóember jelmezt kellett rittyenteni, meg apa jelmezt (szerencsére, mert ha pásztor lett volna, nem tudom, honnan szerezek megfelelő öltözetet). Az apajelmez további előnye, hogy hajlandó felvenni gombos inget, hiszen az Apa mindig olyanban van. Egész évben maximum még egyszer hajlandó erre, illetve az iskola kezdetétől még az ottani ünnepségeken. Pedig nagyon jól áll neki.

Készülődés

Visszaszámlálás. Végérvényesen elkezdődött a Készülődés. Fellőttem az alkotó rakétákat, már két nagy adag tészta várja, hogy kinyújtsam és süssem, áznak mindenféle levek, fűszerek, hogy majd jobbnál jobb nedű legyen belőlük, gyűlnek a kincsek, melyekből újabb kincsek lesznek. Az asztal kihúzva, hogy nagyobb legyen a hely az alkotásnak. De eddig egyenlőre a nagyobb pakolófelület funkcióját töltötte be (értsd: állandó kupi).
Persze segítene, ha fellőhetnék egy pontosan kiszámítható etetés-alvás rakétát is, nem beszélve az iskolábólidőbenelhozás faktorral, no meg a farkasordítóhidegbenkivigyük-eagyereketbabakocsivalamásikért tényezővel.
Sebaj, továbbra is a stresszmentes készülődés a cél. Arról már letettem, hogy a tökéletes karácsonyt próbáljam megvalósítani. Nem akarom mindenáron olyanra és pont olyanra megcsinálni agyszüleményeimet, emilyennek megálmondtam, mert ilyenkor van a végcél előtti napokon át nemalvás, s még akkor sem biztos, hogy elégedett leszek az eredménnyel. Szóval evvel már megküzdőttem, ezt idén nem játszom.
A Készülődés elindult.

A kakasos nyalóka békés célú felhasználása

Amikor a szombati koszorúkötésre készültem és kipakoltam az összes fellelhető kincset a kamrából a tobozoktól a masnikon át a gyertyákig, ráleltem egy kis műanyag dobozra, amibe disznó módon a Zsigmondtól elcsent cukorkák kerültek. Igazi fogzabáló cukrok, nyalóka, ilyesmik. Szavatosságuk lejárt, az amúgy üvegszerűen áttetsző, piros vásárfia megviaszosodott, a gumicukrok megkeményedtek. Első gondolatra ment is volna a szemétbe, ha épp nem koszorúkötésre készülök. Így kaptak még egy esélyt. A gyerekszoba ajtón. Nehéz volt megértetni, hogy ragasztós mindegyiknek a háta, jobb, ha nem viszi oda a széket, hogy egyesével lelegelje, de végül sikerült.
Ha kedvet kaptunk hozzá próbálkozhatunk egyesével becsomagolt cukrokkal (pl. selyemcukor), savanyú cukrokkal vagy akár pillecukorral. Ha jó magasra tesszük nem kaphatnak fogszuvasodást. Jó kísérletezgetést!

Koszorú, koszorúk

Hétvégén koszorúkészítés zajlott. Kalákában, rettenetesen élveztem. Bemelegítésnek forró tea, sütik, pogi és finom kávé, beszélgetés. Aztán egy kábé 10 méteres asztalnál kötés, ragasztás, közben csevej, tisztára, mint a fonóban. Csak az éneklés hiányzott. Eredmény: egy adventi, egy ajtó és egy ráadás koszorú. Köszönet Dorottyának a szervezésért, vendéglátásért.

Idén elég hosszú az advent, nem baj, ha csak a mostani vasárnapra készül el, az sem, ha nem adventi koszorúval csak gyertyákkal készülünk. Lényeg, hogy teremtsünk alkalmat a meggyújtásra, elcsendesedésre. Hogy legyen pár perc, amíg befele figyelünk. Készülve a fény eljöttére, a feltöltődésre az újjászületésre.

Idén ilyen lett az adventi koszorúnk. Jön majd kép a többiről is.

Sütőtökös guba és egy év

Épp egy éve, egy álmatlan bostoni éjszakán, 38 emelet magasban kezdtem el írni ezt az oldalt. Mindenről, ami a déli széllel jön. Merthogy ilyen vagyok, jön valami, lelkesedem érte, aztán, jön valami újabb, azért is. Mert örülni valaminek jó, örülni valakivel még inkább. Mert "aki másokat felüdít, maga is felüdül" (Péld. 11:25). Ez volt a cél, remélem, ez sikerült.

Köszönet a látogatásokért és a megjegyzésekért. Az évforduló alkalmából kedvenceimből alkotok a héten. Rögtön a következőt, ami egy szuperül sikerült baráti hétvégézésről hazatérve született. A sütőtököt mostanában félve hámozom egy csúnya baleset miatt, amikor is a hámozó beleszaladt a körömágyamba, ezért javaslom a magunktól elfele pucolást vagy a héjastól sütést. A tök feléből püré lett Annának, a másikból pedig kompót. Cukor nélkül, egy fahéj rúddal. Az édességet a vaníliával és cukorral forralt tej adta, evvel öntöttem le a gubát, illetve a karamellréteg a torta alján. Merthogy borított tortát képzeltem, de nem zárt jól a kapcsos alj, ezért a finom karamell egy része sütés közben kicsöpögött és szép szürke füst formájában távozott a sütőből. Így megvártam, amíg kihűl és beszívja a sütőtök. A mascarponét szintén nem édesítettem, nekem így jobban kijött a fahéj íze. Bátrabbaknak ajánlom, aki idegenkedik, főzzön előbb egy picit cukros fahéjas kompótot, esetleg turmixolja össze kis tejjel. Fenséges. Ha bejött, lásson hozzá a gubának is.

Hozzávalók:
4 szikkadt kifli
6 dl tej
fél sütőtök hámozva, kockázva
1 fahéjrúd
2 evőkanál vaníliás cukor
1/2 rúd vanília (én a vaníliás cukorban állottat használtam)
10 dkg mascarpone
fahéj
5 evőkanál cukor
vaj a forma kikenéséhez

1. Karikára vágjuk a kifliket és feltesszük főni a tejet 2 evőkanál vaníliás cukorral valamint a vaníliával.
2. Száraz serpenyőbe teszünk 5 evőkanál cukrot és hagyjuk, hogy karamellizálódjon. Vajjal kikent tortaformába öntjük, nem baj, ha nem vonja be egyenletesen. Válasszunk nem kapcsos formát.
3. A sütőtökkockákat egy rúd fahéjjal és annyi vízzel, amennyi ellepi félpuhára főzzük. Majd csak a tököt a karamellrétegre rendezzük.
4. Öntsük le szitán a kiflikarikákat és halmozzuk a tökrétegre. Előmelegített 200 fokos sütőben süssük 20 percig.
5. Borítsuk ki (nem fog összeállni, ne aggódjunk) és hagyjuk kihűlni.
6. Keverjük ki a mascarponét a fahéjjal és tálaljuk a tökös gubával.

Tündérkert baba-mama kávézó

Vasárnap új kisgyerekes hely nyílt a Városmajorban. A Tündérkert baba-mama kávézó hétfőtől csütörtökig várja 9 és fél 1 között a kismamákat/papákat, nagyszülőket. Lesznek időről-időre programok, van játszószőnyeg, csúszda, libikóka, gyermekfelügyelő, lehet mindeközben kávézni, beszélgetni. Ideális beltéri játszótérnek is, rossz idő esetén. Az igényekhez igazodva reggeltől ebédig friss péksütik, gyümölcspépek, babaételek lesznek az étlapon. Változatos programok piciknek, szülőknek: lesz Tündértánc, Cérnahang, Nők klubja, Lélek tükre és lesz Nemzetközi nap is, ahová az itt élő külföldiek is tudnak csatlakozni, idegen nyelven beszélő óvónéni segítségével. A programokat érdemes figyelni, igyekeznek minden témát korosztályonként körüljárni, ha például gasztronómiáról beszélgetnek a szülők, játékkonyháznak a picik vagy a beöltőző sátorban tobzódnak, amíg a felnőttek a divatbemutatót nézik. Kicsit reklámszagú lett, nem annak szántam.

Nagyon jó kezdeményezésnek tartottam, ezért elmentem a megnyitójára. Jó hangulatú, önfeledt játék volt, kézműveskedéssel, tánccal, zenével. Természetesen Annával mentem, aki kenguruban a mellkasomon mindenáron a kamerát akarta rágogatni, így csak pár képeket sikerült készíteni. Remélem kedvcsinálók.

Első

Az elmúlt hét legfontosabb eseménye: végre kibújt Annicsek első foga. Már 6 hetes korában azt gondoltam, már mindjárt áttöri az ínyét, de csak a hét közepén koccant meg rajta a kanál. Épp vendégségben voltunk Sári babánál, aki 9 nappal idősebb Annánál (apukája pedig eggyel kevesebb nálam). Anna pont akkor kapott tőlük egy szuper nézegetős-morzsolgatós könyvecskét és egy fogkefét ajándékba. Tökéletes időzítés :-) Amúgy tünemények voltak, érdeklődve nézték egymást és nagyjából egyszerre aludtak, így Anival még ebédelni is tudtunk nyugiban. Szuper babák.

Elsős

Elmúlt ez a nyár is és végérvényesen iskolásak lettünk.

Tavaly az amerikai iskolaelőkészítőnél -amit Zsiga csak iskola kikészítőnek hívott- elmorzsoltam pár könnycseppet, mikor hátizsákjával első reggel odaállt az iskolabusz mellé. Nem tagadom, most is meg-megálltam a ceruzaválogatás és füzetborítás közepette, bevillantak az elmúlt évek mozaikdarabkái. Az átlátszó tapéta aztán gyorsan visszarántott a valóságba, hihetetlenül bosszantott, ha aláment egy légbuborék, és nem akart kijönni. Ez sokszor megesett, játszottam vele, mint a buborékos fóliával, csak ez nem akart kidurranni. Az utolsó darabokra egész hatékony módszert sikerült kifejlesztenem. Aztán a szülőin láttam, hogy kapható készen olyan borító, aminek csak a vége ragacsos és borítás után méretre vágható. A matematika doboz is kisebb lett, még plusz 3 gyufásdobozt kell hozzáragasztani, így összesen 9 rekeszes kis fiókos szekrényke lesz a végén. A környezetfüzetet sima és vonalas füzetből kellett laponként összerakni, még véletlenül sem estek egybe a gerincén a lukak. Megküzdöttem vele, mert véletlenül előbb kötöttem be, és csak később jutott eszembe, hogy ez egy különleges darab lesz. Kifelejtettem viszont a tornafüzetet (!). Amúgy a többi (és az tényleg nem kevés) felszerelés rendben volt, ceruzák egyesével benyesve a monogramnak, ecsetek, számolópálcika, logikai készlet, ilyesmik. Majdnem kihagytam a felsorolásból: reggel abszolváltam a rohanásban még egy nyakba akaszthatós zsebes törölközőt is. Azt gondoltam, sikerül felkelnem időben, hát nem sikerült, így maradt az utolsó utáni pillanatra. De elkészült, van két zsebe, egyikbe a szappantartó megy, másikba a fogmosócucc (a mienken a fogkefének külön hosszúkás zseb).

Szóval elment.

Újratervezés...

...újratervezés - ismételgettük sokszor a hirtelen irányváltoztatásunktól megbolondult GPS-t hosszú útjainkon. Ezen a címen szeretnék sorozatot indítani, főleg régi tárgyakról, melyek ismét használatba kerülnek, sokszor új funkcióval felruházva, vagy éppen a régi szerepét betöltve a mai korban, megőrizve a régiek emlékét. Remélve, hogy találtok majd köztük használhatót, gondolatébresztőt. Hiszem, hogy ilyen apró dolgokkal is tudunk tenni mentális és tárgyi környezetünkért. Óvjuk, ápoljuk az emlékeket és teszünk valamit a manapság oly népszerű használdésdobdel irányzat ellen. Igen, ebben is meg kell találni az aranyközéputat, nehogy a végén elárasszon bennünket a rengeteg holmi (tapasztalat). Ilyenkor jön a könyörtelen szanálás. Nem azt mondom, hogy gyűjtsünk mindent össze-vissza, de olyan jó dolog örülni valaminek még egy kicsit. Ha más nem annak, hogy még egy kicsit hasznos lehet valami, és csak később szemét. Lássuk.

Vitorla - nap és eső ellen
Elsőként a kiszuperált vitorlából kialakított nap- és esővédőt mutatnám be, nyaralásunk utolsó állomásán, sógoroméknál (a képen sógornőm és sógorom). Fantasztikus, hogy egy kötéllel és bámulatos csomózási technikákkal szinte mindent meg tud oldani. A vitorla három csiga segítségével húzható fel, ha nincsenek rajta nagy lukak, még az eső ellen is véd. Tűző nap ellen ideális, vízparti nyaralókhoz pedig eredeti, stílusos kiegészítő lehet.
Már csak a vízparti nyaraló hiányzik:-)

Kösz Geri, szuper az ötlet. Jó volt Veletek nyaralni.

Idill - második felvonás

Még pár kép, a Szalmaházban töltött nyaralásból. Aztán ismét jönnek a receptek. A napraforgós a pincesoron készült, a többi a birtok szebbnél szebb szegletéről.

Ugye, milyen szép?

Idill

A júliust a Balaton környékén vészeltük át, összesen négy állomáson. Családdal és barátokkal. Illetve az első hetet "A" tuti nyaralóban. Nem kerestem házat, csak amikor kiderült, hogy a lakásban levő 32 fok, mely sem ventillátorra, sem mindenféle szellőztetős trükkre nem megy sokkal lejjebb. Június végét írtunk ekkor, és már fenyegettek a hőségriadóval. Felmentem egy oldalra, és kb. 3 perc alatt megtaláltam álmaim nyaralóját. Telefon, kedves hangú tulajdonos a vonal túlsó végén. Igen, van szabad hely, picit máskor, de nem gond, emiatt a hely miatt szívesen alakítjuk a programot máshogy. Aztán pakolás és irány Buzsák.
Péntek délután érkezünk, a kulcsot Szántó Anna, a ház tulajdonosa és megálmodója hozza, biciklin. Érkezésünk előtt már a konyhaasztalra készített egy szárított levendulaágakkal körberakott kosárban házi lekvárt és szörpöt, hogy legyen mivel kísérni saját készítésű prószáját, amit nekünk sütött. Fenséges fogadtatás.
Bent igazi provence-i hangulat magyar alapanyagokból. Finom ízléssel alakítgatott és berendezett, jó szobaelosztású kis házikó, hatalmas kerttel, szőlőlugasos verandával, téglákkal kirakott reggelizőterasszal vagy esti borozgatóhellyel (mert napközben odatűz a nap), borospincével és egy fantasztikus pajtával. Ez tényleg a csúcs, deszkáin átszűrődik a napfény és bekukucskál a szellő is, tökéletes hely délutáni szendergésre, olvasgatásra, teázásra. Szalmabálákon vagy rekamién. Itt szoktak filmvetítést is rendezni, gyógy- és fűszernövényekből főzött teákkal és finom kencékkel megpakolt kenyérkékkel és zománcozott lábas gyermekkádban behűtött italokkal.
A ház minden részlete árasztja magából a nyugalmat. Minden a helyén van. A türkiz színre mázolt konyhaszekrény (nem újonnan, hanem eredetiben meghagyva, ahogy az egykori tulajdonos néni lefestette - mintha egy francia újságból vágták volna ki), a műkő mosogató kád rézcsapjai, a bejárati ajtóból átalakított szekrény és a dohányzóasztalként funkcionáló fateknő ugyanúgy, mint a szódásüveg vagy porcelán kancsógyűjtemény. Nem idegen a hímzett konyharuháktól és azsúrozott függönytől a kilimmel takart ülőpárna sem. A veranda eredeti mettlachiburkolata és a bontott téglából kirakott kályha már csak ráadás.
Azt már le sem merem írni, hogy az fejünk mellett egy egész teknőnyi szárított levendula árasztotta illatát, talán ettől és a tökéletesen sötétítő spalettától aludtunk minden nap olyan igazán édeset.
Mindez egy igen takaros kis falucskában található. Nem messze van a falu termálfürdője, Csisztapuszta, retro fíling, strand szélén kukoricatábla, sosincs tömeg, mindig kedvesek az emberek. Szuper, tényleg. Van pincesora is, műemlékileg védett, napraforgótáblával szegélyezett pincékkel, és van galambdúcos tájháza is.
Ha arra járunk, feltétlenül próbáljuk ki a Nyera Csárdát, finom, házias ételekkel, délben napi menüvel (ha jól emlékszem 870-ért). Nem vagyok nagyon rántott hús párti, de ez remek volt, könnyű, ropogós panírral és puha, omlós hússal. A falu előtti (Lengyeltóti felől) Puszta csárda pedig a slow food szerelmeseinek kánaánja. Ötletes, idényhez illesztett menüsor, ahol a körömvirág nemcsak díszítőelemként szerepel. A burgonyakrémleves pirított vargányával és medvehagymaolajjal fenséges, izgalmas volt a vadnyúl is. A franciás salátabár könnyű bemelegítésül szolgált, csak kicsit sok volt a bogarakból a hosszú várakozás alatt. A rendelés felvételét, a felszolgálást és az ételek elkészítését is a tulaj végezte, ezért sajnos a slow food slow service-zel is párosult. Ez persze nem baj, ha az ember úgy készül, mi éppen négy álmos és a hőségtől kimerült gyermekkel voltunk, azt hiszem ez nem az az engedjükelmagunkatésélvezzükamiteszünk állapot. Azért szurkolunk neki, igazán jó hely is lehet belőle.

Köszönjük Anna!