Wang titka

Pár hete részt vettem egy kínai főzőtanfolyamon Wang mester egyik éttermében a Gizella. utcában. A másikban (Telepi utca) már többször jártunk kettesben és egyszer a nagy családdal is 4 gyerekkel, nagyon klassz élmény volt. Kíváncsian vártam, mit főzünk.

Legérdekesebb maga a wok volt, eddig öntöttvas, valamint IKEÁs wokkal volt dolgom. Az elsőhöz képest persze pehelykönnyű, nem mellesleg kézreálló, praktikus nyelű példánnyal volt dolgunk. A másikkal ellentétben nem kellett vigyázni a teflonfelületre. Kapott valami bevonatot, meg talán ki is lett égetve. A lényeg: lehetett benne kavargatni fém kanállal. Talán ez csak nekem újdonság, mert az öntöttvas verziót anyukám kapta jó 20 évvel ezelőtt holland barátainktól. A nagy becsben tartott wokot használat után mindig bekentük olajjal, és szigorúan meg volt szabva, hogy csak fa spatulával és csak egy irányban lehet keverni (a használati utasításban szerepelt, komolyan).

Három ételt készítettünk:
1. Algasalátát - evvel ismét kezdetét vette a kedveljemmegatengeriherkentyűket projektem. Jelentem ízlett, talán a sok szezámolajtól?
2. Pirított kacsát fafül gombával - a titka az előfőzés, 1.5 órán át, utána tényleg pár pillanat összepirítani, ah nem számoljuk azt az időt, amíg minden hozzávalót felaprítunk.
3. Erős-savanyú levest - a nagy kedvenc, sajnos sikerült igazi, magyaros tojáslevesre készíteni, részint a képkészítés okozta figyelmetlenség, részint Wang mester cseles adagolása miatt. (Kivett egy kanállal, de nem tette teljesen bele, majd újra merített.)

Hiába, van olyan is, hogy csak úgy teszünk, mintha elárulnánk a titkokat.

Kajszi lassi bazsalikommal

Zsigmond nagy barackfogyasztó. Mindegy, milyen fajta. Ha meglátja, rögtön pakol vagy négyet a kosaramba. Így barack mostanában mindig van otthon. Nagy örömünkre kajszi is, ez valahogy hiányzott az amerikai bőséges gyümölcspalettáról. Most találkoztam viszont először a Garabonciás kecskejoghurttal. Sajtjait régóta előszeretettel fogyasztom, most a joghurt is felkerült a kedvencek közé.
A lassi ötlete hamar jött, ízesítőnek a balkonládában magról ültetett lila bazsalikomot használtam a színkombináció miatt. Remek hűsítő ital, jégbe hűtve levesként is tálalhatjuk melegebb napokon.
Zsigmond megkóstolta, neki nem jött be a lila micsoda: "finom, csak a levélkék nélkül kérem a többit". A teszt az teszt, ezért azt javaslom, ha gyerkőcnek is csináljuk, célszerű kétfélét készíteni. Hagyjuk az egyiket simán, a másikba viszont tegyük csak bele bátran a "levélkéket", mert attól lett igazán különleges.

Hozzávalók (2 adaghoz):
2,5 dl kecskejoghurt
4 nagyobb kajszibarack
3 evőkanál méz
6 közepes levél lila bazsalikom

1. Hámozzuk és magozzuk ki a barackokat, majd turmixoljuk simára a mézzel.
2. Adjuk hozzá a joghurtot, majd a bazsalikomleveleket és turmixoljuk tovább. (Így pöttyöseb lesz, mintha rögtön az elején turmixolnánk, ez díszíti.)
3. Ha szükséges, édesítsük, hidegen fogyasszuk.

Vörös és fehér

A megmaradt sült cékla utóélete és a hűtőben pihenő édesköményből készült krémes leves találkozása. Mindkettő rettentő egyszerű, kontrasztos színei miatt jól párosítható. A játékos tálalás csak kísérlet, a cékla szépen mutat az édeskömény tálkában, bár hamar belefut a repedésekbe és megfesti azokat, szerintem ettől csak még szebb lesz. A kivájt céklában pedig szépen fehérlik az édeskömény leves. Mindkettőhöz remekül illik a puha kecskesajt levesbetétként.

A hitelesség kedvéért leírom az elkészült kép utáni eseményeket, avagy mi történik a kulisszák mögött.

Feltettem főni mindkét hozzávalót, és mivel tényleg nem kell sokat bíbelődni velük, mást is csináltam mellette. Bé eközben az emeleten dolgozott, gondolom néha konstatálta a turmixgép hangját, és lelkileg felkészült egy komplett ebéd elfogyasztására.

-Bé, gyere!

Lejön, és leül az éppen lefotózott tányér leves mögé. Bizalmatlan turkálás.

-Mi ez a fehér?-kérdi mosolyogva.

-Édeskömény leves. Kérsz még bele kecskesajtot?- próbálkozom, hátha ez felkelti érdeklődését.

-Miért, hol van benne?- megmutatom a tányér egyetlen díszét, majd erős gyanúm támad, hogy a leves bizony kihűlt a fotózás alatt.

-Meg is melegítheted.- ajánlgatom.

-Most viccelsz? Hová dugtad a HÚST KRUMPLIVAL?????-kérdi Bé felhúzott szemöldökkel. Erre én annyira nevetek, hogy ijedten rámszól, nehogy elinduljon a szülés itt a nagy kacagástól, majd konkrétan rákérdez: Ez az ebéd?!?!

-Gondoltam, csinálhatnál egy kis melegszendvicset.- válaszolom, harsány röhögés a túloldalalon.- Nem azt mondtam, hogy gyere ebédelni, hanem azt, hogy gyere le- hozom fel védekezésképpen.

-Azért a pofátlanságnak is van határa!!!- mondja nem szűnő röhögés közepette. Majd kedvesen nekiáll toastot készíteni. Fenomenálisan csinálja, meg kell hagyni. Jókedvűen esszük meg.

Mi ebből a tanulság? Legyen mindig "megfelelő" ennivaló, ha kísérletezésre adjuk a fejünket.

Csak biztosnságképpen, a családi béke érdekében.

Hozzávalók:

sült cékla

só, bors

citromlé

1 db édeskömény

2 szem krumpli

tejszín

kecskesajt

(mindkettőnek jót tesz, ha alaplében főzzük, nekem most nem volt)

1. Az édesköményt felkockázzuk és a szintén kockázott (előzpleg meghámozott) krumplival puhára főzzük. Sózzuk, borsozzuk és leturmixoljuk. Ha kell, pótoljuk a vizet, amiben főtt és tejszínnel felöntjük, hogy krémes állagú levesünk selymesebb legyen.

2. A céklát is felfőzzük sóval, borssal és citromlével ízesítjük, turmixoljuk.

Ha nagyjából egyforma sűrűségűek, könnyű lesz a tányérba önteni két oldalról, egyszerre. Kecskesajttal és az édeskömény levelével díszítjük, mindkettő funkcionálhat levesbetétként.

Nagymamám krumplilevese

Mindenkinek van egy. Mármint krumplileves receptje. Az enyém kedvenc nagymamámhoz kötődik, aki mindig evvel várt, ha meglátogattam Pásztón. Legalábbis legtöbbször. Semmi fakszni, talán a legegyszerűbb leves, mégis mindig azokat a jóleső megérkezéseket juttatja eszembe, amikor már ott voltam. A házban. Amihez oly nagyon kötődtem. Ő már nincs velünk, nélküle a ház sem a régi.

De velem maradt: a receptjeiben, a gesztusaiban, a világra való nyitottságában és hihetetlen modernségében. Ő mutatta meg Párizst és Vele repültem először. Krétára, mert "az a kultúra bölcsője, azt, kislányom, mindenképpen látnod kell". Volt nyár, amikor 180 üveg baracklekvárt tett el, 150 üveg ecetes sárgabarackbefőttet (sült húsok kíváló kísérője), őszibarackbefőttet, hasonló mennyiségű paradicsomivólével, 20-30 üveg ribizlizselével és ami a legkülönlegesebb volt, ribizlilével. Ebből készítette utánozhatatlan ribizliszószát natúr husihoz és igazi, zsírban sült tepsis krumplijához. Mennyei volt. Szeretnék ilyen nagymama lenni.

Hozzávalók (személyenként):

1 nagy szem krumpli kockázva

1/2 fej hagyma

pirospaprika

1/2 pohár tejföl

1 kiskanál liszt

1 kiskanál vaj

só, bors

1. A hagymát a vajon megpároljuk, majd hozzáadjuk a pirospaprikát és rögtön utána a kockázott krumplit.

2. Felöntjük vízzel (ki mennyire hígan szereti), sózzuk és puhára főzzük.

3. Egy kis tálkában elkeverjük a lisztet a tejföllel, rámerünk pár kanál levest, és avval is kikeverjük. Ezt löttyintjük a levesbe, így elkerüljük a csomókat. Egyet forralunk rajta.

4. Borsozzuk.

Sült batáta krémleves kolbásszal

Azzal a feltett szándékkal indultam el tegnap a boltba vásárolni, hogy elkészítem Dolce vita sütőtökös csirkéjét. Egy aprócska dolog megakadályozott ebben, nevezetesen, hogy a hatalmas választékú zöldség-gyümölcs osztályon nem volt sütőtök. Volt persze eper, spárga (zöld is, fehér is), sárga és lila karfiol, de történetesen sütőtök nem. Semmilyen formában. Elfogyott mind Halloweenkor:-). Azért reménykedem, hogy hamarosan még lesz, mert még okvetlenül ki kell próbálnom a zöld héjú, mogyoró formájú acron sqash-t.

Sürgősen ki kellett találni valamit, erősen ebéd felé járt már az idő. Eszembe jutott, hogy még kiérkezésünkkor, augusztusban, az egyik könyváruház magazinos polcán kezembe került a Good Food talán júliusi száma, benne egy édesburgonyás recepttel. Gondoltam, majd ősszel kipróbálom, akkor nyers salátákra vágytam. Szerencsére közeleg a Hálaadás, így édesburgonya volt dögivel, sőt felháborítóan olcsón. Vettem két hatalmas darabot és egy lilahagymával meg némi olasz kolbásszal meglocsolva kevés olivaolajjal megsütöttem 30 perc alatt. Nagyon finom lett. (Érdekesség, hogy azt a számot még október végén is láttam ugyanott, már sorakoztak mellette a karácsonyi süteményes kiadványok.)

Nem vagyok híve az étel kidobásának, de ugyanazt sem szeretem enni másnap. Ezért nagyon szeretek felfedezni ételeket más formában. A maradék felhasználásánál szárnyalhat a fantázia. Itt volt tehát a kész alapanyag mára, egy mindössze 15 perc alatt elkészíthető krémleveshez. Különös zamatát a beleturmixolt sült lilahagyma és a finom keleties fűszerek adták.

Hozzávalók (2-3 személyre):

1 maradék sült édesburgonya

1 maradék sült lilahagyma

2,5 dl víz

1 dl tej

1 dl tejszín

jó késhegynyi őrölt római kömény

jó késhegynyi őrölt gyömbér

só, bors

sült (olasz) kolbász

1. A sült édesburgonyát és lilahagymát összeturmixolom a vízzel és tejjel.

2. Kis lábasba teszem és összeforralom a fűszerekkel, majd hozzáadom a tejszínt. Ekkor már nem szabad forralni.

3. Levesbetétje a sült kolbász.

Hagymaleves gratinírozva

Hazajöttünk, én a nagy elhatározással, hogy azonnal bevetem magam a konyhában, de másnapra ledöntött az influenza. Kisfiamat is, így ketten szenvedtünk itthon. Már jobb a helyzet. A hagyma és kamillateák főzésén kívül ma már másra is futotta az egyre jobban visszatérő erőmből. Forró hagymalevesre vágytam, minden fakszni nélküli elkészítéssel. A következő kerekedett belőle.

Hozzávalók (2-3 személyre):

2 evőkanál vaj

3-4 nagy fej hagyma

1 gerezd fokhagyma

1/2 evőkanál cukor

1 csipet kakukkfű

1 babérlevél

só, bors

kenyérszeletek

reszelt (füstölt) sajt

1. A felolvasztott vajra rátesszük a félbevágott, majd felkarikázott hagymákat. Mikor kissé sárgulni kezd, hozzáadjuk a cukrot. Minél lassabban főzzük, annál finomabb ízt érhetünk el. Végül hozzáadjuk a fokhagymát is. Kb. 25 perc alatt karamellizálódik.

2. Felöntjük 1-1,5 liter vízzel (húslevessel még finomabb, de most nem volt), ízesítjük kakukkfűvel, babérlevéllel, sóval, borssal és legalább 40-50 percet hagyjuk főni.

3. Ha szükséges kiigazítjuk az ízeket, majd tűzálló tálba tesszük, pirított kenyérszeleteket teszünk rá és megszórjuk reszelt sajttal (én most füstöltre vágytam).

4. 200 fokos, előmelegített sütőben a sajt ráolvadásáig sütjük.