Még áll a bál

Még tart a (jelmez)báli szezon, talán jól jöhet egy gyors álarc. Ez akkor is jó, ha nincs kedvünk komoly jelmezt ölteni magunkra. Itt mindenki kiélheti az apró mütyűrök iránt érzett vonzalmát, kedvére válogathat bármelyik rövidáru bolt flitter, szalag, gomb, toll és gyöngy kínálatából.
Az alapja fekete fotokarton, formája lehet pl. macskás, pillangós, vagy zorrós. A csillogó díszek ragasztóval kerültek a papírra, itt vegyük elő bátran a karácsonyi dekor kellékeket, arany és ezüst filceket, kérjük el a gyerkőcök csillámos ragasztóját, vagy szórjunk apróra nyesegetett alufóliát a ragasztóba. Ne felejtsünk el fekete kalapgumit venni. Ha már itt tartunk, a hosszú pálcára egyik oldalon felragasztott maszk is hatásos, hátránya, hogy hamar elzsibbad a karunk a pálca állandó tartásától, előnye viszont, hogy könnyen meg tudunk tőle szabadulni, ha már nincs rá szükség. (És a frizura még mindig tart.)

Jó bálozást.

Kolozsvári káposzta gerslivel - ünnepi kiadás

Épp egy évvel ezelőtt nagy főzést csaptunk V-val. Az egyik bloomingtoni hobbyboltban szólított meg minket, amikor Zsigmonddal az összerakható kalózhajó-modelleknél magyarul beszéltünk. Így ismerkedtünk meg, aztán sokszor beszélgettünk. Hónapok óta terveztük, hogy együtt főzünk és megtanít kolozsvári káposztát készíteni. Egész terhességem alatt savanyúkáposzta-függő voltam, alig vártam, hogy ilyen formában is ehessem. Három hetem volt hátra a szülésig. Ha már nekiálltunk, megtanított igazi csorbát is csinálni és ha már, akkor egy hatalmas tál madártejet is rittyentettünk. Emlékszem, kitettük a hóba, hogy minél hamarabb ehessük. A negatívja még napokig díszítette a hátsó kertrész monoton fehérségét. De ezt már csak később észleltem, mert éjjel, álmomban egy belső pattanást éreztem és elkezdett szivárogni a magzatvizem. Pár pillanatig komolyan győzködtem magam, hogy majd meggyógyul és kibírom még három hétig, de aztán elindultunk. Bé szerint erős korreláció fedezhető fel a több órás főzőcskézés és a burokrepedés között, de szerintem a szülés előtti fészekrakó ösztön hajtott délelőtt virágot szerezni majd névnapozni a barátnőmmel, majd bevásárolni, majd főzőcskézni, majd mindezt megenni V-val, majd Zs-val és a gyerekekkel ismét.

Arra gondoltam, a szülinapja előtti napon újra elkészítem, ünnepi kiadásban. Az eredeti recept szerint a húst olajon csak sóval és borssal dinszteljük, szintén olajon pároljuk a káposztát, majd főtt rizzsel rétegezzük, mély tálban. Most a húst hagymával, fűszerekkel és borral tuningoltam (a fűszerezést ez a verzió ihlette), rizs helyett gerslivel készítettem. És mivel a hentes vékonyra szelés címén egy centis szalonnaszeletekkel lepett meg, az nem befejező, hanem alapozó rétegként került az edénybe. Előtte persze megpróbáltam vékonyítani, de csak a felére sikerült, úgy kerültek a sütőtálba (kösz, Imi). Erre a célra a kedvenc öntöttvas tálamat használtam, rakottasok, pörköltek, vörösboros raguk és levesek készültek már benne. Mérete miatt nem lett 3 rétegem minden hozzávalóból, de ettől még érdekesebb lett, mert minden falat más ízkombinációt hozott.

Hozzávalók (4-6 személyre)
20 dkg gersli (hántolt árpa)
50 dkg darált sertéshús
1 nagy fej hagyma
1 nagy löttyintésnyi fehérbor
3 evőkanál olaj
3 fél centis kolozsvári szalonnaszelet
6 dl tejföl
1 púpozott teáskanál szárított kapor
1 púpozott teáskanál borsikafű
1 kiskanál pirospaprika
só, frissen őrült bors

1. A hagymát nagyobb kockákra vágjuk, hogy harapható darabos legyen majd az ételben és nagyobb serpenyőben (vagy vastag falú edényben) egy evőkanál olajra dobjuk, majd rögtön hozzáadjuk a darált sertéshúst is. Fűszerezzük kaporral, borsikafűvel, paprikával, sóval, pici borssal és párolni kezdjük. Nagy lángon, állandóan kevergetve.
2. Eközben egy lábosban vizet forralunk, ha felforrt teszünk bele sót és haraphatóra főzzük benne a gerslit.
3. A darált húsra öntünk egy nagy löttyintés bort és még mindig nagy lángon hagyjuk, hogy elforrjon, ezután mérsékeljük a lángot és még pár percig pároljuk, majd kivesszük az edénybő. Félre tesszük.
4. Ugyanebben az edényben 2 evőkanál olajon megpároljuk a káposztát (ezt érdemes előtte átöblíteni egy szitában, hogy ne legyen túl savanyú). Egy mélyebb sütőtálat vagy egy széles laposat rakjunk ki egy sor kolozsvári szalonnával és kezdjük el rétegezni rá a káposztát, a húst és a gerslit. Keskeny edényben több rétegben, széles laposban pedig a káposztára mehet mind a hús és utána mind a gersli, majd megint káposzta. A tetejére befejezésül jön egy réteg tejföl.
5. Előmelegített 200 fokos sütőben 40 percig sütjük.

Minimál fondue

Van, hogy az ember nem akar hosszú ideig pepecselni valamivel. Van, hogy mégis valami különlegeset szeretnénk magunknak vagy másnak. Van, hogy egy alkalomra elég valami egyszerű, de nem szokványos ennivaló is. Van, hogy csak úgy, alkalom nélkül is megkívánjuk a nem szokványosat. Ilyen esetekben kitűnő választás ez az álfondue, főleg, amíg odakint tombol a hideg és süvít a szél. Mert most megint tombol és megint süvít.

Bálint napra, évfordulóra vagy egy barátnős csevejhez. A meleg sajt mellé csúszik a bor is, készülni meg kb. 16 percet kell rá. Előmelegített sütőre van még szükségünk és némi mártogatni valóra: kenyér, alma, körte, dió, csemegeuborka, savanyú gyöngyhagyma, kolbászkarika, vagy bármi jöhet, ami van otthon és gusztusunk támad olvadt sajttal párosítani. Ha nem fadobozos sajtot veszünk, akkor egy hőálló tálban végezzük el a lenti műveletet. Nyárs híján a villa is megteszi.

Hozzávalók (2 személyre):
1 korong fadobozos camembert
1 löttyintésnyi fehérbor
1 alma
1 körte
pár szelet baguette (mi olivással ettük)

1. Csomagoljuk ki a sajtot a papírjából, vágjuk végig vékonyan a tetején lévő penészréteget, de ne vegyük le. Szurkáljuk meg villával több helyen és tegyük vissza a dobozába, vagy egy hőálló tálkába. Öntsünk rá egy kis fehérbort.
2. Sütőbe tolva 10-15 percet sütjük, míg a belseje krémesre olvad. Ezalatt felkockázzuk az almát és a körtét, szeleteljük vagy tördeljük a kenyeret.
3. Azonnal tálaljuk, óvatosan levéve vagy felhajtva a kalapját már kezdhetjük is a mártogatást.