Gyöngyvirág ünnep

Május elseje Franciaországban alig több, mint kétszáz éve a munka ünnepe. Megosztva egy több, mint kétszer olyan öreg hagyománnyal, a gyöngyvirág ünnepével. Ez utóbbit általában IX. Károlyhoz korára datálják, ami legjobb esetben is 450 éves hagyományt jelent, de egyesek szerint a népszokás még ennél is korábbi. Jelesül, hogy ezen a napon egy-egy szál gyöngyvirággal ajándékozzák meg szeretteiket , jó szerencsét kívánva. Ez a csak pár napot nyíló virág ezek szerint jó pár száz éve megőrizte virágzási idejét, dacolva mindenféle felmelegedésnek (akkor az orgona miért nyílik mindig hamarabb???? lassan nem is tart ki anyák napjáig. Tudom, tudom, azért, mert az nem védett, árnyékos helyen nő).

Így külön büszke voltam, amikor bizony már három hete szert tettem az elsők egyikére. A Luxembourg-kert mellett sétáltunk, a földön egy szakállas férfi egy kisfiúval kicsi csokrokban árulta. Ha Zsigmond nem unszol, akkor is vettem volna, olyanok voltak, mintha A lápvidék gyermekeiből jöttek volna egyenest. Betűztem a babakocsi felhajtott búrájába és elégedetten vettem észre, hogy az Odéonnál lévő, hipergyönyörű virágos bolt két férfi dolgozója kiszúrta és le sem vette róla a szemét, míg be nem fordultunk a sarkon. Elismerően nézték, s gondolom, közben azon töprengtek, hogy bizony, már a gyöngyvirág is ilyen korán nyílik.

A képek az első csokorról:

Valamint május elsején, nem a belvárosban. (Képre kattintva nagyban.)

Wang titka

Pár hete részt vettem egy kínai főzőtanfolyamon Wang mester egyik éttermében a Gizella. utcában. A másikban (Telepi utca) már többször jártunk kettesben és egyszer a nagy családdal is 4 gyerekkel, nagyon klassz élmény volt. Kíváncsian vártam, mit főzünk.

Legérdekesebb maga a wok volt, eddig öntöttvas, valamint IKEÁs wokkal volt dolgom. Az elsőhöz képest persze pehelykönnyű, nem mellesleg kézreálló, praktikus nyelű példánnyal volt dolgunk. A másikkal ellentétben nem kellett vigyázni a teflonfelületre. Kapott valami bevonatot, meg talán ki is lett égetve. A lényeg: lehetett benne kavargatni fém kanállal. Talán ez csak nekem újdonság, mert az öntöttvas verziót anyukám kapta jó 20 évvel ezelőtt holland barátainktól. A nagy becsben tartott wokot használat után mindig bekentük olajjal, és szigorúan meg volt szabva, hogy csak fa spatulával és csak egy irányban lehet keverni (a használati utasításban szerepelt, komolyan).

Három ételt készítettünk:
1. Algasalátát - evvel ismét kezdetét vette a kedveljemmegatengeriherkentyűket projektem. Jelentem ízlett, talán a sok szezámolajtól?
2. Pirított kacsát fafül gombával - a titka az előfőzés, 1.5 órán át, utána tényleg pár pillanat összepirítani, ah nem számoljuk azt az időt, amíg minden hozzávalót felaprítunk.
3. Erős-savanyú levest - a nagy kedvenc, sajnos sikerült igazi, magyaros tojáslevesre készíteni, részint a képkészítés okozta figyelmetlenség, részint Wang mester cseles adagolása miatt. (Kivett egy kanállal, de nem tette teljesen bele, majd újra merített.)

Hiába, van olyan is, hogy csak úgy teszünk, mintha elárulnánk a titkokat.

Trikolór saláta

Zsigmondot kicsit megzavarta az a tény, hogy a március 15-i iskolai ünnepség pénteken volt a negyedik órában. Lelkesen újságolta, hogy a 3. a, a 3. b és a 3. c adott műsort, voltak huszárok és szavalta a Talpra magyart. Nem sikerült meggyőznünk, hogy szombaton NEM március 16-a volt. Vasárnapra megbékélt a helyzettel és újult lendülettel várja, hogy élőben is nézhessünk lovas huszárokat. A nemzeti ünnep tiszteletére készült a "kokárdás" saláta. Az alapsaláta Bé mamájának mindig fantasztikus salátája, ezt komponáltam át kissé. Szintén ez alkalomból fotóztam le a derítésre használt fehér műanyag lapomat, ezúttal színéről. (A werkfotós összeállítás a recept alatt található:)

Hozzávalók:
fél kínai kel (én most sötétzöld levelűt kaptam)
3 szál újhagyma
3 paradicsom
3 dl kefír
fél csokor kapor
1 gerezd fokhagyma
1 teáskanál dióolaj (vagy olíva)
1 csavarintás citromlé
frissen őrölt bors
só (bátran adagoljuk)

1. A megmosott és megszárított kínai kel leveleket csíkokra vágjuk. Hozzáadjuk az újhagymák felkarikázott zöldjét és az aprított kaprot. Egy kerek salátástálban összekeverjük. Ez a zöld.
2. Kikeverjük az öntetet: a citromlét az olajjal, kefírrel, a szétnyomkodott fokhagymával, borsozzuk és bátran sózzuk (mondjuk két nagy csipet, legfeljebb később adunk még hozzá). Ez a fehér.
3. A megmosott paradicsomokat félbevágjuk és kivágjuk a zöld részét. Felkockázzuk. Ez a piros.
4. A salátástálban kokárda alakban rendezzük a hozzávalókat. Összekeverve és egy-két órát állni hagyva az ízek klasszul összeérnek, hagyjunk neki időt.

Még áll a bál

Még tart a (jelmez)báli szezon, talán jól jöhet egy gyors álarc. Ez akkor is jó, ha nincs kedvünk komoly jelmezt ölteni magunkra. Itt mindenki kiélheti az apró mütyűrök iránt érzett vonzalmát, kedvére válogathat bármelyik rövidáru bolt flitter, szalag, gomb, toll és gyöngy kínálatából.
Az alapja fekete fotokarton, formája lehet pl. macskás, pillangós, vagy zorrós. A csillogó díszek ragasztóval kerültek a papírra, itt vegyük elő bátran a karácsonyi dekor kellékeket, arany és ezüst filceket, kérjük el a gyerkőcök csillámos ragasztóját, vagy szórjunk apróra nyesegetett alufóliát a ragasztóba. Ne felejtsünk el fekete kalapgumit venni. Ha már itt tartunk, a hosszú pálcára egyik oldalon felragasztott maszk is hatásos, hátránya, hogy hamar elzsibbad a karunk a pálca állandó tartásától, előnye viszont, hogy könnyen meg tudunk tőle szabadulni, ha már nincs rá szükség. (És a frizura még mindig tart.)

Jó bálozást.

Kolozsvári káposzta gerslivel - ünnepi kiadás

Épp egy évvel ezelőtt nagy főzést csaptunk V-val. Az egyik bloomingtoni hobbyboltban szólított meg minket, amikor Zsigmonddal az összerakható kalózhajó-modelleknél magyarul beszéltünk. Így ismerkedtünk meg, aztán sokszor beszélgettünk. Hónapok óta terveztük, hogy együtt főzünk és megtanít kolozsvári káposztát készíteni. Egész terhességem alatt savanyúkáposzta-függő voltam, alig vártam, hogy ilyen formában is ehessem. Három hetem volt hátra a szülésig. Ha már nekiálltunk, megtanított igazi csorbát is csinálni és ha már, akkor egy hatalmas tál madártejet is rittyentettünk. Emlékszem, kitettük a hóba, hogy minél hamarabb ehessük. A negatívja még napokig díszítette a hátsó kertrész monoton fehérségét. De ezt már csak később észleltem, mert éjjel, álmomban egy belső pattanást éreztem és elkezdett szivárogni a magzatvizem. Pár pillanatig komolyan győzködtem magam, hogy majd meggyógyul és kibírom még három hétig, de aztán elindultunk. Bé szerint erős korreláció fedezhető fel a több órás főzőcskézés és a burokrepedés között, de szerintem a szülés előtti fészekrakó ösztön hajtott délelőtt virágot szerezni majd névnapozni a barátnőmmel, majd bevásárolni, majd főzőcskézni, majd mindezt megenni V-val, majd Zs-val és a gyerekekkel ismét.

Arra gondoltam, a szülinapja előtti napon újra elkészítem, ünnepi kiadásban. Az eredeti recept szerint a húst olajon csak sóval és borssal dinszteljük, szintén olajon pároljuk a káposztát, majd főtt rizzsel rétegezzük, mély tálban. Most a húst hagymával, fűszerekkel és borral tuningoltam (a fűszerezést ez a verzió ihlette), rizs helyett gerslivel készítettem. És mivel a hentes vékonyra szelés címén egy centis szalonnaszeletekkel lepett meg, az nem befejező, hanem alapozó rétegként került az edénybe. Előtte persze megpróbáltam vékonyítani, de csak a felére sikerült, úgy kerültek a sütőtálba (kösz, Imi). Erre a célra a kedvenc öntöttvas tálamat használtam, rakottasok, pörköltek, vörösboros raguk és levesek készültek már benne. Mérete miatt nem lett 3 rétegem minden hozzávalóból, de ettől még érdekesebb lett, mert minden falat más ízkombinációt hozott.

Hozzávalók (4-6 személyre)
20 dkg gersli (hántolt árpa)
50 dkg darált sertéshús
1 nagy fej hagyma
1 nagy löttyintésnyi fehérbor
3 evőkanál olaj
3 fél centis kolozsvári szalonnaszelet
6 dl tejföl
1 púpozott teáskanál szárított kapor
1 púpozott teáskanál borsikafű
1 kiskanál pirospaprika
só, frissen őrült bors

1. A hagymát nagyobb kockákra vágjuk, hogy harapható darabos legyen majd az ételben és nagyobb serpenyőben (vagy vastag falú edényben) egy evőkanál olajra dobjuk, majd rögtön hozzáadjuk a darált sertéshúst is. Fűszerezzük kaporral, borsikafűvel, paprikával, sóval, pici borssal és párolni kezdjük. Nagy lángon, állandóan kevergetve.
2. Eközben egy lábosban vizet forralunk, ha felforrt teszünk bele sót és haraphatóra főzzük benne a gerslit.
3. A darált húsra öntünk egy nagy löttyintés bort és még mindig nagy lángon hagyjuk, hogy elforrjon, ezután mérsékeljük a lángot és még pár percig pároljuk, majd kivesszük az edénybő. Félre tesszük.
4. Ugyanebben az edényben 2 evőkanál olajon megpároljuk a káposztát (ezt érdemes előtte átöblíteni egy szitában, hogy ne legyen túl savanyú). Egy mélyebb sütőtálat vagy egy széles laposat rakjunk ki egy sor kolozsvári szalonnával és kezdjük el rétegezni rá a káposztát, a húst és a gerslit. Keskeny edényben több rétegben, széles laposban pedig a káposztára mehet mind a hús és utána mind a gersli, majd megint káposzta. A tetejére befejezésül jön egy réteg tejföl.
5. Előmelegített 200 fokos sütőben 40 percig sütjük.

Minimál fondue

Van, hogy az ember nem akar hosszú ideig pepecselni valamivel. Van, hogy mégis valami különlegeset szeretnénk magunknak vagy másnak. Van, hogy egy alkalomra elég valami egyszerű, de nem szokványos ennivaló is. Van, hogy csak úgy, alkalom nélkül is megkívánjuk a nem szokványosat. Ilyen esetekben kitűnő választás ez az álfondue, főleg, amíg odakint tombol a hideg és süvít a szél. Mert most megint tombol és megint süvít.

Bálint napra, évfordulóra vagy egy barátnős csevejhez. A meleg sajt mellé csúszik a bor is, készülni meg kb. 16 percet kell rá. Előmelegített sütőre van még szükségünk és némi mártogatni valóra: kenyér, alma, körte, dió, csemegeuborka, savanyú gyöngyhagyma, kolbászkarika, vagy bármi jöhet, ami van otthon és gusztusunk támad olvadt sajttal párosítani. Ha nem fadobozos sajtot veszünk, akkor egy hőálló tálban végezzük el a lenti műveletet. Nyárs híján a villa is megteszi.

Hozzávalók (2 személyre):
1 korong fadobozos camembert
1 löttyintésnyi fehérbor
1 alma
1 körte
pár szelet baguette (mi olivással ettük)

1. Csomagoljuk ki a sajtot a papírjából, vágjuk végig vékonyan a tetején lévő penészréteget, de ne vegyük le. Szurkáljuk meg villával több helyen és tegyük vissza a dobozába, vagy egy hőálló tálkába. Öntsünk rá egy kis fehérbort.
2. Sütőbe tolva 10-15 percet sütjük, míg a belseje krémesre olvad. Ezalatt felkockázzuk az almát és a körtét, szeleteljük vagy tördeljük a kenyeret.
3. Azonnal tálaljuk, óvatosan levéve vagy felhajtva a kalapját már kezdhetjük is a mártogatást.

Kávévariációk 2.

Az ígért második felvonás következik. Elsőként a kedvenc magazinomban látott gesztenyés Charlotte, emit Dolce Vitának tiramisusítottam. A gesztenye szerintem elég jól passzol a kávéval, és miért nem áztathatnánk a babapiskótákat kávéba? Akkor viszont kerüljön bele egy kis mascarpone is. Megfelelő forma híján egy nagy arasznyi átmérőjű és edényemet használtam, pont jó volt a magassága is. A kör kifaragása elég nagy hibaszázalékkal történt, főleg úgy, hogy mellette volt a diólikőrös mártogatós is...Íme a végeredmény:

TiramiCharlotte


Hozzávalók:
2 zacskó babapiskóta (meg még egy, ha elfarigcsálnánk)
5 evőkanál diólikőr (vagy rum)
1,5 dl víz
5 lap zselatin
1-1,5 dl kávé
40 dkg gesztenyelekvár (pl. Maroni)
15 dkg mascarpone
3 dl tejszín jól behűtve
50 g mézes sült gesztenye (és pár szem a tetejére)
porcukor

1. Faragjuk ki a formának megfelelően a piskótákat és 1,5 dl víz valamint 2 evőkanál diólikőr keverékében egy pillanatra mártsuk meg a piskóták hátát. Így tapasztjuk az edény aljához és falához körben (lásd kép).
2. Áztassuk hideg vízbe a zselatinlapokat 10 percre. A maradék 3 evőkanál likőrt melegítsük kis edényben 1 percig és ebben olvasszuk fel a beáztatott és kinyomkodott zselatinlapokat.
3. Verjük fel a tejszínt és tegyük vissza a hűtőbe (még arra a pár percre is), keverjük ki a gesztenyelekvárt a mascarponéval és a zselatinos rummal, majd forgassuk hozzá a hideg tejszínt.
4. A massza felét simítsuk a formába, morzsoljuk rá a mézes gesztenyéket, tegyünk rá egy réteg kávéba mártott babapiskótát (ezt lehet kicsit tovább áztatni), majd a massza másik fele következik. Ha maradna a masszából, gyorsan pusztítsuk el.
5. A legtetejére tegyünk egy tányért és némi súlyt, én erre a célra simán egy jénai edény tetejét használtam.
6. 24 órát hűtsük tálalás előtt. Ekkor tortatálat teszük a tányér helyére és óvatosan megfordítjuk. Ha nem jönne ki, vékony késsel vagy palacsintalapáttal lazítsuk meg az edény oldalán a piskótákat. Szórjuk meg porcukorral és a gesztenyeszemekkel tálaljuk.

Az egyik kedvenc és rettentő gyorsan elkészíthető édességemet, a portugál Pastéis de Natá-t is átkomponáltam, ezúttal kávékrémmel töltöttem, amit narancshéjjal ízesítettem. Továbbra sem bajlódom a tésztával, a praktikus friss (vagy mélyhűtött) leveles tészta itt is tökéletesen működik.

Kávés-narancsos Pastéis de Nata


Hozzávalók (12 darabhoz):
1 lap kész/mirelit leveles tészta
4 tojássárgája
10 dkg cukor
1 dl kávé
1,5 dl tejszín
1 narancs vegyszermentes narancs héja
1 csipet só

1. Melegítsük elő a sütőt 200 fokra. Vajazzunk (és lisztezzünk) ki egy 12 mélyedéses muffin formát, szaggassunk ki egy széles bögrével ugyanennyi korongot, akkorát, hogy a forma tetejéig érjen a széle.
2. Keverjük fehéredésig a cukrot a tojássárgájával (az eredeti recept ekkor 1 tk lisztet is tesz bele, szerintem felesleges), adjuk hozzá a kávét, tejszínt, narancshéjat és a sót. Közepes lángon kavargatva melegítsük, amikor elkezdene forrni levesszük a tűzről. Tovább kevergetjük, kivesszük a narancshéjakat és hagyjuk kicsit kihűlni.
3. A formákba töltjük azok feléig, ha marad több akkor háromnegyedéig. 25 perc alatt megsütjük. Nem baj, ha karamellizálódik a széle.
4. Porcukorral megszórva kínáljuk.