2011. február 19., szombat

Kolozsvári káposzta gerslivel - ünnepi kiadás

Épp egy évvel ezelőtt nagy főzést csaptunk V-val. Az egyik bloomingtoni hobbyboltban szólított meg minket, amikor Zsigmonddal az összerakható kalózhajó-modelleknél magyarul beszéltünk. Így ismerkedtünk meg, aztán sokszor beszélgettünk. Hónapok óta terveztük, hogy együtt főzünk és megtanít kolozsvári káposztát készíteni. Egész terhességem alatt savanyúkáposzta-függő voltam, alig vártam, hogy ilyen formában is ehessem. Három hetem volt hátra a szülésig. Ha már nekiálltunk, megtanított igazi csorbát is csinálni és ha már, akkor egy hatalmas tál madártejet is rittyentettünk. Emlékszem, kitettük a hóba, hogy minél hamarabb ehessük. A negatívja még napokig díszítette a hátsó kertrész monoton fehérségét. De ezt már csak később észleltem, mert éjjel, álmomban egy belső pattanást éreztem és elkezdett szivárogni a magzatvizem. Pár pillanatig komolyan győzködtem magam, hogy majd meggyógyul és kibírom még három hétig, de aztán elindultunk. Bé szerint erős korreláció fedezhető fel a több órás főzőcskézés és a burokrepedés között, de szerintem a szülés előtti fészekrakó ösztön hajtott délelőtt virágot szerezni majd névnapozni a barátnőmmel, majd bevásárolni, majd főzőcskézni, majd mindezt megenni V-val, majd Zs-val és a gyerekekkel ismét.
Arra gondoltam, a szülinapja előtti napon újra elkészítem, ünnepi kiadásban. Az eredeti recept szerint a húst olajon csak sóval és borssal dinszteljük, szintén olajon pároljuk a káposztát, majd főtt rizzsel rétegezzük, mély tálban. Most a húst hagymával, fűszerekkel és borral tuningoltam (a fűszerezést ez a verzió ihlette), rizs helyett gerslivel készítettem. És mivel a hentes vékonyra szelés címén egy centis szalonnaszeletekkel lepett meg, az nem befejező, hanem alapozó rétegként került az edénybe. Előtte persze megpróbáltam vékonyítani, de csak a felére sikerült, úgy kerültek a sütőtálba (kösz, Imi). Erre a célra a kedvenc öntöttvas tálamat használtam, rakottasok, pörköltek, vörösboros raguk és levesek készültek már benne. Mérete miatt nem lett 3 rétegem minden hozzávalóból, de ettől még érdekesebb lett, mert minden falat más ízkombinációt hozott.


Hozzávalók (4-6 személyre)
20 dkg gersli (hántolt árpa)
50 dkg darált sertéshús
1 nagy fej hagyma
1 nagy löttyintésnyi fehérbor
3 evőkanál olaj
3 fél centis kolozsvári szalonnaszelet
6 dl tejföl
1 púpozott teáskanál szárított kapor
1 púpozott teáskanál borsikafű
1 kiskanál pirospaprika
só, frissen őrült bors

1. A hagymát nagyobb kockákra vágjuk, hogy harapható darabos legyen majd az ételben és nagyobb serpenyőben (vagy vastag falú edényben) egy evőkanál olajra dobjuk, majd rögtön hozzáadjuk a darált sertéshúst is. Fűszerezzük kaporral, borsikafűvel, paprikával, sóval, pici borssal és párolni kezdjük. Nagy lángon, állandóan kevergetve.
2. Eközben egy lábosban vizet forralunk, ha felforrt teszünk bele sót és haraphatóra főzzük benne a gerslit.
3. A darált húsra öntünk egy nagy löttyintés bort és még mindig nagy lángon hagyjuk, hogy elforrjon, ezután mérsékeljük a lángot és még pár percig pároljuk, majd kivesszük az edénybő. Félre tesszük.
4. Ugyanebben az edényben 2 evőkanál olajon megpároljuk a káposztát (ezt érdemes előtte átöblíteni egy szitában, hogy ne legyen túl savanyú). Egy mélyebb sütőtálat vagy egy széles laposat rakjunk ki egy sor kolozsvári szalonnával és kezdjük el rétegezni rá a káposztát, a húst és a gerslit. Keskeny edényben több rétegben, széles laposban pedig a káposztára mehet mind a hús és utána mind a gersli, majd megint káposzta. A tetejére befejezésül jön egy réteg tejföl.
5. Előmelegített 200 fokos sütőben 40 percig sütjük.

2 megjegyzés:

  1. Figyelitek? Egycentis húsos szalonna alap! Emmán döfi! Lájk.

    VálaszTörlés
  2. Jogos, javítom:)
    Úgy emlékeztem, beleírtam a bosszantó trancsírozást, de nem. A receptben már a valós adatokat közöltem, ha újra megcsinálom biztos szeletelt bacont teszek alá.
    De csak Neked készíthek egy egycentisest:)

    VálaszTörlés